Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2009. május 19-én (151. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2602

[…] teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót illetné meg. A részmunkaidőre alkalmazott munkavállalók szabadságra való jogosultsága pedig kifejezetten következik a hátrányos megkülönböztetés tilalmából (Mt. 5. §-a). Ha az ilyen módon alkalmazott munkavállaló a hétnek az általános munkaidő-beosztás szerint minden munkanapján munkát végez [Mt. 124. §-ának (1) bekezdése, 130. §-ának (1) bekezdése], a szabadság ugyanolyan mértékben megilleti, mint a teljes munkaidővel foglalkoztatott munkavállalókat. A rendes szabadság idejére járó díjazás azonban ilyenkor csak a munkaidejével arányos időre jár (pl. napi négyórás munkaidővel foglalkoztatottat egy szabadságnapra is négyórai átlagkereset illeti meg). Ha pedig a nem teljes munkaidővel foglalkoztatott munkavállaló csak a hét meghatározott napjain végez munkát úgy, hogy hetenként kettőnél több napon nem dolgozik, szintén az Mt. 130. §-a (1) bekezdésének szabályai irányadók. Ilyenkor azonban – az Mt. 135. §-ának (2) bekezdése szerint – a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot. A szabadságidőre járó díjazás kiszámításánál az előző bekezdésben említett munkavállalók esetében is azokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a hét öt munkanapján csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak esetében. Az elmondottak nem alkalmazhatók azokra a munkavállalókra, akik olyan rövid ideig állnak munkaviszonyban, hogy az évi rendes szabadságuk arányos része egy munkanapot sem ér el [Mt. 133. §-ának (2) bekezdése]. A fél munkanapot elérő töredék azonban egész munkanapnak számít." A kormány elfogadta azt a rendeletet, amely alapján a Munkaerő-piaci Alapból a válságkezelésre elkülönített 10 milliárd forintos keret forrásait részmunkaidős foglalkoztatás támogatására is fel lehessen használni. A 70/2009. Korm. rendelet a létszámleépítések megelőzése érdekében a részmunkaidős foglalkoztatás támogatásáról rendelkezik. A rendelet szerint részmunkaidős foglalkoztatás: az Mt. 82. §-a alapján módosításra kerülő munkaszerződésben legalább a teljes munkaidő felét elérő részmunkaidőben való megállapodás. A rendelet értelmében a munkaügyi központ felhívás alapján támogatást nyújthat a munkaadó kérelmére, ha a munkaadó a vele teljes munkaidőben munkaviszonyban álló munkavállalót legalább a teljes munkaidő felét elérő részmunkaidőben foglalkoztatja a munkavállalói létszám csökkentésének megelőzése érdekében. A munkaadónak a támogatás igénybevétele mellett vállalnia kell, hogy a) megtartja a kérelem munkaügyi központhoz történő benyújtását megelőző hónapban meglévő átlagos statisztikai állományi létszámát, és b) a munkavállalót legalább a támogatás időtartamával megegyező további időtartamig tovább foglalkoztatja, és c) a támogatás adókkal és járulékokkal csökkentett részét a munkavállaló részére – a részmunkaidős foglalkoztatásra járó munkabérén felül - munkabérként kifizeti. A támogatás mértéke a munkavállalónak a kieső munkaidejére járó személyi alapbérének 80 százalékáig, valamint annak járulékáig terjedhet. A támogatás összege nem haladhatja meg a kérelem benyújtásakor hatályos kötelező legkisebb munkabér másfélszeresét. A támogatás legfeljebb 365 napra adható. A munkaügyi központ a támogatást a részmunkaidőben történő foglalkoztatást vállaló munkáltató részére havonta utólag téríti meg. A munkaügyi központ köteles a támogatásra vonatkozó felhívást legalább egy napilapban közzétenni, és ezzel egyidejűleg a felhívást a honlapján is megjelentetni. A munkaügyi központ a felhívásban meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a munkaadónál a részmunkaidős foglalkoztatásra történő áttérés a munkavállalói létszám csökkentésének megelőzését szolgálja. A rendeletben meghatározott támogatások akkor nyújthatók, ha a munkaadó megfelel a rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételeinek, illetve e feltételek fennállását a külön jogszabályban meghatározott módon igazolja. A munkáltató munkaügyi kapcsolatrendszere akkor minősül rendezettnek, ha a) a Met. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségére vonatkozó rendelkezések megsértése, b) a Met. 3. §-a (1) bekezdésének […]