Garantált minimálbér alkalmazása
Kérdés
Egy varrodát működtető vállalkozó szakmunkás-bizonyítvánnyal, többéves gyakorlattal rendelkező varrónőket alkalmaz teljes munkaidőben, konfekcióruházat varrására. A vállalkozó, aki egyben az ügyvezető igazgató, visszamenőleges hatállyal, közös megegyezéssel munkaszerződést akar módosítani, amelyben rögzíti, hogy a varrónők munkája nem igényel szakmunkát, ezért részükre nem tudja megadni a 2006. július 1-jétől érvényes 68 800 forint összegű garantált minimálbért. Törvényesen jár-e el a vállalkozó, illetve a munkavállalók kötelesek-e elfogadni a számukra előnytelen szerződésmódosítást? Lehet-e felmondási ok, ha a dolgozók nem írják alá a szerződésmódosítást?
Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2006. november 28-án (94. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1621
[…] rendelkezéseit első ízben a 2006. január – a 4. § a) pontjában foglalt szabályt első ízben a 2006. július – hónapra járó munkabérek megállapításánál kellett alkalmazni. Az Mt.-t módosító 2005. évi CLIV. tv. 15. §-ához fűzött miniszteri indoklás értelmében az Országos Érdekegyeztető Tanácsban kötött megállapodás alapján a garantált bérminimum kötelező jelleggel történő bevezetésére 2006. július 1-jétől került sor. A kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum mértékéről az OÉT 2006-2008. évekre megállapodást kötött, amely alapján a kormány az OÉT egyetértésével adja ki az ezek összegére vonatkozó szabályokat. A 316/2005. Korm. rendelet 4. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a 2. §-ban meghatározottaktól eltérően, a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetőleg szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított havi személyi alapbér garantált bérminimuma 2006. július 1-jétől 2006. december 31-ig: aa) két évnél kevesebb, a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges, szakképzettséget, képesítést igénylő szakmában a fennálló munkaviszonyban, illetve azt megelőzően szerzett gyakorlati idő (továbbiakban gyakorlati idő) esetén a 2. § (1) bekezdésében megállapított kötelező legkisebb munkabér 105 százaléka, ab) legalább két év gyakorlati idő esetén 110 százaléka; 2007. január 1-jétől 2007. december 31-ig: ba) az aa) pontban meghatározott esetben a kötelező legkisebb munkabér 110 százaléka, bb) az ab) pontban meghatározott esetben a kötelező legkisebb munkabér 115 százaléka; 2008. január 1-jétől 2008. december 31-ig: ca) az aa) pontban meghatározott esetben a kötelező legkisebb munkabér 120 százaléka, cb) az ab) pontban meghatározott esetben a kötelező legkisebb munkabér 125 százaléka. A 316/2005. Korm. rendelet 4. § (3) bekezdésben foglalt rendelkezés értelmében az 50 év feletti munkavállalót garantált bérminimumként az ab), bb), cb) pontban szereplő összeg illeti meg. A szabályt először arra a hónapra járó munkabérek megállapításánál kell alkalmazni, amelyikben a munkavállaló az 50. életévét betölti. A 316/2005. Korm. rendelet 4. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a gyakorlati idő munkaszerződéssel, munkakönyvvel, működési bizonyítvánnyal vagy egyéb hitelt érdemlő módon igazolható. Az Mt. 13. § (3) bekezdésben foglalt rendelkezés értelmében kollektív szerződés, illetve a felek megállapodása e törvény harmadik részében meghatározott szabályoktól – ha e törvény másként nem rendelkezik – eltérhet. Ennek feltétele, hogy a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapítson meg. Az Mt. 13. § (4) bekezdésben foglalt rendelkezés értelmében kollektív szerződés, illetve a felek megállapodása semmis, ha az a (2)-(3) bekezdésbe ütközik. Az Mt. 144. § (1) bekezdésben foglalt rendelkezés értelmében személyi alapbérként, illetve teljesítménybérként a meghatározott feltételeknek megfelelően – legalább – a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) jár; ettől érvényesen eltérni nem lehet. Az Mt. 144. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóra irányadó teljesítménybér-tényezőket úgy kell megállapítani, hogy a teljesítménykövetelmény 100 százalékos teljesítése és a teljes munkaidő ledolgozása esetén a munkavállalónak járó munkabér legalább a kötelező legkisebb munkabér mértékét […]
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2006. november 28-án (94. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1621
[…] rendelkezéseit első ízben a 2006. január – a 4. § a) pontjában foglalt szabályt első ízben a 2006. július – hónapra járó munkabérek megállapításánál kellett alkalmazni. Az Mt.-t módosító 2005. évi CLIV. tv. 15. §-ához fűzött miniszteri indoklás értelmében az Országos Érdekegyeztető Tanácsban kötött megállapodás alapján a garantált bérminimum kötelező jelleggel történő bevezetésére 2006. július 1-jétől került sor. A kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum mértékéről az OÉT 2006-2008. évekre megállapodást kötött, amely alapján a kormány az OÉT egyetértésével adja ki az ezek összegére vonatkozó szabályokat. A 316/2005. Korm. rendelet 4. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a 2. §-ban meghatározottaktól eltérően, a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetőleg szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított havi személyi alapbér garantált bérminimuma 2006. július 1-jétől 2006. december 31-ig: aa) két évnél kevesebb, a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges, szakképzettséget, képesítést igénylő szakmában a fennálló munkaviszonyban, illetve azt megelőzően szerzett gyakorlati idő (továbbiakban gyakorlati idő) esetén a 2. § (1) bekezdésében megállapított kötelező legkisebb munkabér 105 százaléka, ab) legalább két év gyakorlati idő esetén 110 százaléka; 2007. január 1-jétől 2007. december 31-ig: ba) az aa) pontban meghatározott esetben a kötelező legkisebb munkabér 110 százaléka, bb) az ab) pontban meghatározott esetben a kötelező legkisebb munkabér 115 százaléka; 2008. január 1-jétől 2008. december 31-ig: ca) az aa) pontban meghatározott esetben a kötelező legkisebb munkabér 120 százaléka, cb) az ab) pontban meghatározott esetben a kötelező legkisebb munkabér 125 százaléka. A 316/2005. Korm. rendelet 4. § (3) bekezdésben foglalt rendelkezés értelmében az 50 év feletti munkavállalót garantált bérminimumként az ab), bb), cb) pontban szereplő összeg illeti meg. A szabályt először arra a hónapra járó munkabérek megállapításánál kell alkalmazni, amelyikben a munkavállaló az 50. életévét betölti. A 316/2005. Korm. rendelet 4. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a gyakorlati idő munkaszerződéssel, munkakönyvvel, működési bizonyítvánnyal vagy egyéb hitelt érdemlő módon igazolható. Az Mt. 13. § (3) bekezdésben foglalt rendelkezés értelmében kollektív szerződés, illetve a felek megállapodása e törvény harmadik részében meghatározott szabályoktól – ha e törvény másként nem rendelkezik – eltérhet. Ennek feltétele, hogy a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapítson meg. Az Mt. 13. § (4) bekezdésben foglalt rendelkezés értelmében kollektív szerződés, illetve a felek megállapodása semmis, ha az a (2)-(3) bekezdésbe ütközik. Az Mt. 144. § (1) bekezdésben foglalt rendelkezés értelmében személyi alapbérként, illetve teljesítménybérként a meghatározott feltételeknek megfelelően – legalább – a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) jár; ettől érvényesen eltérni nem lehet. Az Mt. 144. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóra irányadó teljesítménybér-tényezőket úgy kell megállapítani, hogy a teljesítménykövetelmény 100 százalékos teljesítése és a teljes munkaidő ledolgozása esetén a munkavállalónak járó munkabér legalább a kötelező legkisebb munkabér mértékét […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
