Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2006. május 2-án (81. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1419

[…] akkor is jár, ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőben, hanem részmunkaidőben alkalmazta. Az alapszabadság és pótszabadság tekintetében az Mt. olyan korlátozó rendelkezést nem tartalmaz, amely szerint az alapszabadság és a pótszabadság csak a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót illetné meg. A részmunkaidőre alkalmazott munkavállalók szabadságra való jogosultsága pedig kifejezetten következik az Mt. 5. §-ában foglaltakból. Ha az ilyen módon alkalmazott munkavállaló a hétnek az általános munkaidő-beosztás szerint minden munkanapján munkát végez, a szabadság ugyanolyan mértékben megilleti, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókat. A rendes szabadság idejére járó díjazás azonban ilyenkor csak a munkaidejével arányos időre jár (például napi 4 órás munkaidőben foglalkoztatottat egy szabadságnapra is 4 órai távolléti díj illeti meg). Ha pedig a nem teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló csak a hét meghatározott napjain végez munkát úgy, hogy hetenként kettőnél több napon nem dolgozik, ugyancsak az Mt. 130. § (1) bekezdésének szabályai az irányadók. Ilyenkor azonban – az Mt. 135. §-ának (2) bekezdése szerint – a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot. Szabadságidőre járó díjazás kiszámításánál az előző bekezdésben említett munkavállalók esetében is azokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a hét 5 munkanapján csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak esetében. A kérdéses esetben megjelölt munkavállaló a megadott adatok alapján hetente három napon napi 2 órában, azaz heti 6 órában, 15 százalékos mértékű részfoglalkozásban van foglalkoztatva. A munkavállaló éves rendes szabadsága a megadott adatok alapján 30 munkanap. A fentiekben idézett Mt. […]