Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2003. február 11-én (8. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 118

[…] bármelyik fél azonnal felmondhatja. A bizalmi viszonyból következik, hogy a megbízottat a törvény személyes eljárásra kötelezi (ez hasonlóságot mutat a munkaviszonnyal), és csak meghatározott feltételek mellett engedi meg a szerződés teljesítéséhez más személy (teljesítési segéd, helyettes) igénybevételét. A jogosan igénybe vett személyért lényegében úgy felel, mintha maga járt volna el. Közreműködő igénybevételére akkor van lehetősége a megbízottnak, ha: = ehhez a megbízó hozzájárult, vagy a közreműködőt ki is jelölte, = ez a megbízás jellegével együtt jár (pl. ügyvéd a fogalmazót, orvos az ápolószemélyzetet), = ezzel a megbízót károsodástól óvja meg. Az ügy ellátását a megbízottaktól általában elvárható módon kell teljesíteni. A felek kötelesek együttműködni, ezért a megbízottat meghatározott esetekben figyelmeztetési, tájékoztatási, újutasítás-kérési kötelezettség terheli. A szerződés tárgya tehát a megbízottra rábízott ügy ellátása, ami lehet jogi természetű ügy, de lehet bármi más is (semmiképpen nem szűkíthető a fogalom meghatározásából következő képviseleti megbízásra). Szólhat egy vagy több ügy, illetve adott ügytípus tartós ellátására (folyamatos megbízás). Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, létesíthető határozott vagy határozatlan időre is. A megbízási jogviszonyról – legfőbb jellemzői összefoglalásával – tehát megállapítható, hogy: a tevékenység kockázata a megbízót terheli, a megbízott díjérdekeltséggel jár el, gondos eljárása esetén a díjazás az eredmény elmaradása ellenére is megilleti, a megbízót széles körű utasítási jog illeti meg, a költségeket általában a megbízó előlegezi, a tevékenység csak kivételes esetekben bízható másra, általában mindkét fél bármikor megszüntetheti a szerződést. A megbízási szerződés jellemzően a más érdekében történő bármely tevékenység kifejtését jelenti. A Ptk. miniszteri indokolása a megbízást az ügyvitelre irányuló szerződések általános, de egyben kiegészítő szerződéstípusaként jellemzi, annak kihangsúlyozásával, hogy megbízási jogviszonynak csak azok a jogviszonyok tekinthetők, amelyek nem tartoznak a munkaviszonyok körébe, és nem sorolhatók más ügyviteli típusba sem. A leírt ismérvekre tekintettel nem bátorítunk senkit arra, hogy fizikai munkavégzésre megbízási szerződést létesítsen. Nehezen elképzelhető ugyanis olyan fizikai munkát igénylő tevékenység, amelyet valamilyen ügy ellátása érdekében végeznek úgy, hogy a szerződés teljesítéséhez a "megbízó" nem várja el a konkrét munkaeredmény létrehozását. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a többnyire fizikai munkavégzést is jelentő – eredménykötelezettséggel együtt járó – vállalkozási jellegű jogviszony és a megbízási jogviszony között járulékfizetésre, ellátásra vonatkozóan nincs különbség. A fizikai munkára a vállalkozási jellegű jogviszony létesítését tartjuk jogilag megfelelőnek, mely egyébként társadalombiztosítási szempontból semmilyen hátrányt nem jelent. Érheti a "kontárság" vádja a vállalkozási jellegű jogviszony alapján folytatott tevékenységet, tekintettel arra, hogy ez a jogviszony a tevékenység gyakorlására jogosító engedély (pl. egyéni vállalkozói igazolvány) hiányában végzett szolgáltatást takarja. Anélkül, hogy a részletekbe merülnénk, kijelenthetjük, hogy ez nem feltétlenül van így, a bírói gyakorlat azt az elvet követi, mely szerint "az ipargyakorláshoz szükséges jogosítvány hiánya még nem vonja maga után a szerződés semmisségét, ha a szerződés tárgyát képező szolgáltatás a jogszabály által nem tiltott". Ez azt jelenti tehát, hogy "minden esetben az ipargyakorlásra (egyes tevékenységekre) vonatkozó jogszabályok értelmezése alapján kell megállapítani, hogy a jogszabály jogosítvány hiányában a szerződést meg akarta-e fosztani ügyleti hatályától is, azaz hogy a vállalkozási szerződés érvényes-e, vagy pedig a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint semmis". (Lásd Legfelsőbb Bíróság BH 1994. 186. számú határozata.) Jelezni kívánjuk, hogy társadalombiztosítási szempontból a munkajogviszony megbízási jogviszonytól, illetőleg vállalkozási jogviszonytól történő elhatárolása bír igazán jelentőséggel az eltérő biztosítási, járulékfizetési és ellátási feltételekre tekintettel. A megbízási jogviszony lényeges tartalmának ismertetése után pedig következzenek a járulék- és eho-fizetési szabályok. A megbízási jogviszonyban álló személy után járulékfizetési kötelezettség csak akkor keletkezik, ha e jogviszonya alapján rá a biztosítási kötelezettség kiterjed. A Tbj-tv. 5. § (1) bekezdésének g) pontja szerint megbízási jogviszonyában – melyet a törvény más jogviszonyokkal összefoglalóan díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyként említ – az a személy biztosított, akinek az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét. Nem szabad, hogy elkerüljék a figyelmet a Tbj-tv. 9. § (2) bekezdésének idevonatkozó előírásai, melyek szerint a munkavégzésre irányuló jogviszony keretében munkát végző személyek biztosítását havonta kell elbírálni, és a biztosítási kötelezettség elbírálásánál az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képező jövedelmeket össze kell számítani. A Tbj-tv. 4. § k) pontja alapján járulékalapot képező jövedelemnek számít – egyebek mellett – az Szja-tv. szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek azon része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni. A megbízási jogviszonyból […]