Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2011. október 25-én (206. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3533

[…] adhat okot, hogy a gyermek év közben született, illetve év közben tölti be a tizenhatodik életévét. A terhes, illetve a szülő nőt huszonnégy hét szülési szabadság illeti meg. Ezt úgy kell kiadni, hogy négy hét lehetőleg a szülés várható időpontja elé essen. A munkavállalót fizetés nélküli szabadság illeti meg a) a gyermek harmadik életéve betöltéséig a gyermek gondozása céljából; b) a gyermek tizennegyedik életéve betöltéséig, ha a munkavállaló a gyermek gondozása céljából gyermekgondozási segélyben részesül; c) a gyermek tizenkettedik életéve betöltéséig a gyermek betegsége esetén, az otthoni ápolás érdekében. Fentiek alapján a munkavállalót megilleti: – a 2004. évre járó, de ki nem adott szabadság; – a 2005. évre járó szabadság a született gyermek után járó 2 nap pótszabadságot is beleszámítva (feltéve hogy az anya úgy nyilatkozott, hogy azt ő veszi igénybe); – a 2006. január 1-jétől június 21-ig, és 2006. december 1-jétől december 31-ig terjedő időkre időarányosan kiszámított szabadság, az ikergyermekek születésére tekintettel hét munkanap gyermekek utáni pótszabadsággal kell számolni (feltéve hogy az anya úgy nyilatkozott, hogy azt ő veszi igénybe), de az arányosításnál ezt is számba kell venni; – 2007. teljes évére járó szabadság (7 nap gyermekek után igénybe vett pótszabadság figyelembevételével); – 2008. január 1-jétől május 18-ig terjedő időre időarányosan kiszámított szabadság (a gyermekek után igénybe vett hét nap pótszabadságot is számba kell venni az arányosításkor); – a felmondási időre, a felmondási idő előtt, alatt természetben kiadott szabadság idejére járó szabadság. Amennyiben a munkavállaló a munkaviszony megszűnéséig végig fizetés nélküli szabadságon van, a felmondási időre szabadság nem illeti meg. A felmondási idő legalább harminc nap, az egy évet azonban semmiképpen nem haladhatja meg. A harmincnapos felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött – három év után öt nappal, – öt év után tizenöt nappal, – nyolc év után húsz nappal, – tíz év után huszonöt nappal, – tizenöt év után harminc nappal, – tizennyolc év után negyven nappal, – húsz év után hatvan nappal meghosszabbodik. A fenti felsorolás a törvényi minimumot tartalmazza, ettől akár a kollektív szerződés, akár a felek megállapodása is kedvezőbb mértéket állapíthat meg. A munkáltató rendes felmondása esetén köteles a munkavállalót a munkavégzés alól felmenteni. Ennek mértéke a felmondási idő fele, de a munkáltató természetesen a felmondási idő teljes tartamára is felmentheti a dolgozót a munkavégzés alól. A munkavégzés alól a munkavállalót – legalább a felmentési idő felének megfelelő időtartamban – a kívánságának megfelelő időben és részletekben kell felmenteni. A felmentési idő tartamára a munkavállalót átlagkeresete illeti meg. Nem illeti meg átlagkereset a munkavállalót arra az időre, amely alatt munkabérre egyébként sem lenne jogosult. A kérdésbeli munkavállaló esetében fennállhat az az eset, hogy a felmondási idő teljes tartama alatt továbbra is fizetés nélküli szabadságon van. A felmondási idő alatt emiatt nem áll fenn munkavégzési kötelezettsége, így a felmondási időre sem munkabér, sem átlagkereset nem illeti meg. Ebből következik az is, hogy a munkavállalót erre az időre szabadság sem illeti meg, mivel átlagkereset-fizetésben nem részesül, valamint a munkaviszony szünetelésének időtartamára járó szabadságra való jogosultság egyéb feltételei sem állnak fenn. A fizetés nélküli szabadság ideje alatt a munkáltató nem adhatja ki a munkavállaló szabadságát. A szabadság természetben történő kiadására akkor nyílik lehetőség, ha a munkavállaló kéri a fizetés nélküli szabadság megszakítását. Ilyenkor a fizetés nélküli szabadságot követően a munkáltató a munkavállaló részére addig […]