Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2011. augusztus 9-én (201. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3466

[…] működtetés – a termelési technológiából fakadó objektív körülmények miatt – más munkarend alkalmazásával nem biztosítható; b) a munkaköri feladatok jellege ezt indokolja. A megszakítás nélküli munkarendben, illetve a munkaszüneti napon rendes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkaidejének megállapítása az általános szabályokhoz igazodik. A megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott munkavállaló munkaidejének munkaidőkeretben történő megállapítása során a munkaórák számát úgy kell megállapítani, hogy az ne haladja meg az általános (nem megszakítás nélküli) munkarendben dolgozó munkavállalók által teljesített munkaórák számát. A munkaszüneti napi pótlékra vonatkozó alapvető munkajogi előírásokat az Mt. 149. §-ában foglalt rendelkezések tartalmazzák. E rendelkezések értelmében a munkaszüneti napon a munkaidő-beosztás alapján munkát végző a) havidíjas munkavállalót – a havi munkabérén felül – a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabére, b) teljesítménybérrel vagy órabérrel díjazott munkavállalót – a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabéren felül – távolléti díj illeti meg. A munkaszüneti napon a rendkívüli munkavégzésre kötelezett munkavállalót az előző bekezdés alapján járó munkabérén felül az Mt. 147. § (3) vagy (5) bekezdésében meghatározott ellenérték is megilleti. Az Mt. 151. § (2) bekezdés d) pontja értelmében a munkavállaló részére távolléti díj jár a munkaszüneti nap (125. §) miatt kiesett időre. Az Mt.-ben meghatározott munkaszüneti napokon túlmenően egyes foglalkoztatási jogviszonyokban külön ágazati törvények további munkaszüneti napokat állapítanak meg. Így például a 2010. évi LVIII. tv. 63/A. §-a július 1-jét kormánytisztviselők napjává nyilvánítja, amely munkaszüneti nap, a Ktv. 71/A. §-a ugyancsak július 1-jét köztisztviselők napjává nyilvánítja, amely munkaszüneti nap, az 1997. évi LXVII. tv. 38/A. §-a július 15-ét a bíróságok napjává nyilvánítja, amely munkaszüneti nap. Az Et-tv. 2011. január 1-jétől hatályos 15/B. §-a július 1-jét Semmelweis-nappá nyilvánítja, amely az egészségügyi szolgáltatóknál foglalkoztatási jogviszonyban álló egészségügyi dolgozókra és az egészségügyben dolgozókra kiterjedően munkaszüneti nap. Az Et-tv. 2. § (3) bekezdése értelmében e törvény rendelkezéseit a 4. § b) pontjában meghatározott, az egészségügyi ellátásban közre nem működő dolgozók tekintetében csak a törvényben külön nevesített esetekben kell alkalmazni. Az Et-tv. 2. § (4) bekezdése értelmében nem terjed ki e törvény II. (5-6. §) és III. (7-19/A. §) fejezetének hatálya a külön törvény alapján közforgalmú gyógyszertárat személyi jog alapján működtető gyógyszerészekre és az igazságügyi orvosszakértőkre. Az Et-tv. 4. §-a értelmében e törvény alkalmazásában a) egészségügyi dolgozó: minden egészségügyi tevékenységet végző természetes személy, aa) aki az általa ellátott egészségügyi tevékenység végzésére jogosító szakképesítéssel rendelkezik, vagy bb) aki nem rendelkezik az aa) pont szerinti szakképesítéssel, de közreműködik a szakképesítéssel rendelkező egészségügyi dolgozók által ellátandó feladatokban, b) egészségügyben dolgozó: az a) pont hatálya alá nem tartozó, az egészségügyi szolgáltatóval, a szolgáltató működőképességének, illetve egészségügyi szolgáltatások üzemeltetésnek biztosítása céljából munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesítő személy. Az egészségügyi tevékenység végzésére irányuló egyes jogviszonyok körét az Et-tv. 7. §-a határozza meg. E rendelkezések értelmében az egészségügyi dolgozó egészségügyi tevékenység végzésére, illetve az abban történő közreműködésre – a rendelkezésre álló lehetőségek között – az alábbi jogviszonyok keretében jogosult a) szabadfoglalkozás keretében, b) egyéni egészségügyi vállalkozóként, c) társas vállalkozás tagjaként, d) közalkalmazotti jogviszonyban, e) munkaviszonyban, f) közszolgálati jogviszonyban, g) szolgálati jogviszonyban, h) egyházi személyként, i) önkéntes segítőként, j) egyéni cég tagjaként. Bár az Et-tv. 15/B. §-ában foglalt rendelkezés alkalmazása, értelmezése tekintetében a jogalkotó a foglalkoztatási jogviszonynak minősülő jogviszonyok körét nem határozza meg, az általános irányadó értelmezés szerint foglalkoztatási jogviszonynak minősül többek között a közalkalmazotti jogviszony, a munkaviszony, a közszolgálati jogviszony, a szolgálati jogviszony, a szolgálati jogviszony. Kérdésesnek minősülhet e tekintetben a szabadfoglalkozású jogviszony megítélése, amelynek keretében az egészségügyi dolgozó az egészségügyi szolgáltatónál megbízási szerződés alapján (megbízási jogviszony, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony) […]