Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2008. december 16-án (141. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2414

[…] bekezdés hatálya alá esik. Az Mt. 89. § (1) bekezdése értelmében a határozatlan idejű munkaviszonyt mind a munkavállaló, mind a munkáltató felmondással megszüntetheti, ettől érvényesen eltérni nem lehet. Az Mt. 89. § (2) bekezdése értelmében a munkáltató – a (6) bekezdésben foglalt kivétellel – köteles felmondását megindokolni. Az indoklásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. Az Mt. 89. § (6) bekezdése értelmében a munkáltató rendes felmondását nem köteles indokolni, ha a munkavállaló a 87/A. § (1) bekezdésének a)-g) pontjai értelmében nyugdíjasnak minősül. Az Mt. 92. § (1) bekezdése értelmében a felmondási idő legalább 30 nap, az 1 évet azonban nem haladhatja meg; ettől érvényesen eltérni nem lehet. Az Mt. 92. § (2) bekezdése értelmében a 30 napos felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött – 3 év után 5 nappal, – 5 év után 15 nappal, – 8 év után 20 nappal, – 10 év után 25 nappal, – 15 év után 30 nappal, – 18 év után 40 nappal, – 20 év után 60 nappal meghosszabbodik. A felmondási idő – a munkáltató és munkavállalói rendes felmondás esetén egyaránt – 30 naptól 1 évig terjedhet. Ezen a kereten belül a felmondási idő mértékét a felek vagy a kollektív szerződés határozhatják meg. Ha a felek vagy a kollektív szerződés a felmondási idő mértékéről nem rendelkeztek, a felmondási idő mértékére az Mt. 92. § (2) bekezdésben foglalt rendelkezések az irányadóak. Az Mt. 93. § (1) bekezdése értelmében a munkáltató rendes felmondás esetén köteles a munkavállalót a munkavégzés alól felmenteni. Ennek mértéke a felmondási idő fele. Töredéknapot egész napként kell figyelembe venni. Az Mt. 93. § (2) bekezdése értelmében a munkavégzés alól a munkavállalót – legalább a felmentési idő felének megfelelő időtartamban – a kívánságának megfelelő időben és részletekben kell felmenteni. Az Mt. 93. § (3) bekezdése értelmében a munkavégzés alóli felmentés időtartamára a munkavállalót átlagkeresete illeti meg. Nem illeti meg átlagkereset a munkavállalót arra az időre, amely alatt munkabérre egyébként sem lenne jogosult. Az Mt. 95. § (1) bekezdése értelmében a munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya munkáltató rendes felmondása, vagy jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik meg. Az Mt. 95. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdéstől eltérően nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha legkésőbb a munkaviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül [87/A. § (1) bekezdés]. A fentiekben előadott és részletezett jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel a kérdéses esetben érintett munkavállalót munkaviszonyának rendes felmondás útján történő megszüntetése esetén felmondási idő illeti […]