Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2008. november 25-én (140. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2402

[…] meghatározott esetben a kötelező legkisebb munkabér 115 százaléka; c) 2008. január 1-jétől 2008. december 31-ig ca) az aa) pontban meghatározott esetben a kötelező legkisebb munkabér 120 százaléka, cb) az ab) pontban meghatározott esetben a kötelező legkisebb munkabér 125 százaléka. A Korm. rendelet 4. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében az 50 év feletti munkavállalót garantált bérminimumként az ab), bb), cb) pontban szereplő összeg illeti meg. A szabályt először arra a hónapra járó munkabér megállapításánál kell alkalmazni, amelyikben a munkavállaló az 50. életévét betölti. A gyakorlati idő munkaszerződéssel, munkakönyvvel, működési bizonyítvánnyal vagy egyéb hitelt érdemlő módon igazolható. A Korm. rendelet rendelkezései 2006. január 1-jén léptek hatályba, rendelkezéseit első évben a 2006. január – 4. § a) pontjában foglalt szabályt első ízben 2006. július – hónapra járó munkabérek megállapításánál kellett alkalmazni. Az időközben egységessé váló jogalkalmazói gyakorlat értelmében, ha a munkavállaló legalább középfokú iskolai végzettséget, illetőleg szakképzettséget igénylő munkakörben dolgozik, és betöltötte az 50. életévét, akkor számára – attól a hónaptól kezdődően, amelyben az 50. életévét betölti, de legkorábban 2006. július hónaptól – a gyakorlati időtől függetlenül a magasabb összegű garantált bérminimumot kell fizetni. Olvasható olyan szakmai álláspont is, amely a jogszabály nyelvtani, rendszertani és logikai értelmezése alapján olyan következtetésre jut, hogy nem csak a gyakorlati idő meglétének a vizsgálata, hanem legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve szakképzettséget igénylő munkakör feltételének vizsgálata is szükségtelen az 50. életévét betöltő munkavállalónál. (Megjegyzés: szakmai véleményünk ezen álláspontban foglaltakat nem osztja.) Azt a körülményt, hogy egy adott munkakör ellátásához szükséges-e a legalább középfokú iskolai végzettség, illetőleg szakképzettség, az adott tevékenységre vonatkozó jogszabály írhatja elő, ennek hiányában pedig a munkáltató dönti el, hogy a munkakör ellátásához igényli-e a végzettség, illetve szakképzettség meglétét, vagy sem. A középiskolai végzettség fogalmát a Közokt-tv. határozza meg. A középfokú szakképzettség fogalma a 37/2003. OM rendelet, illetve a 2006. április 1-jétől hatályos 1/2006. OM rendelet rendelkezései, illetve az ahhoz fűzött magyarázatok alapján állapítható meg. A társadalombiztosítási ügyintéző szakképesítés a 37/2003. OM rendelet 1. sz. melléklete értelmében 52-vel kezdődő azonosító számú szakképesítések körébe tartozik, amelyek a szakközépiskola utolsó évfolyamának elvégzéséhez, vagy érettségi vizsgához kötött szakképesítések, és amelyek jellemzően szellemi tevékenység ellátására jogosítanak. A társadalombiztosítási ügyintéző szakképesítés az 1/2006. OM rendelet 1. sz. mellékletében ugyancsak az 52-vel kezdődő azonosító számú szakképesítések körébe tartozik, amelyek fizikai vagy szellemi munkát igénylő munkakör betöltésére jogosító középszintű szakképesítések, amelyek a szakmai […]