Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2013. május 14-én (238. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4090

[…] fiatalabb– egy gyermeke után kettő,– két gyermeke után négy,– kettőnél több gyermeke után összesen hétmunkanap pótszabadság jár.A pótszabadság fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.Az apának gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. A szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal.A fiatal munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti.A föld alatt állandó jelleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár.A munkavállalónak, ha a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötvenszázalékos mértékű egészségkárosodását megállapította, évenként öt munkanap pótszabadság jár.Amennyiben a munkavállaló munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg, a szabadság arányos része jár. A fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.A munkavállaló részére járó betegszabadságot a törvény egységesen évi 15 munkanapban állapítja meg. Év közben kezdődő munkaviszony esetén a munkavállaló a betegszabadság arányos részére jogosult. A betegszabadság a betegség miatti keresőképtelenség tartamára illeti meg a munkavállalót, de nem jár betegszabadság a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenség, valamint a veszélyeztetett várandósság miatti keresőképtelenség tartamára.A szabadság kiadására vonatkozó szabályok alkalmazása tekintetében eltérő szabály vonatkozik arra az esetre, ha a munkavállaló munkaidő-beosztás szerinti napi munkaideje eltér a munkavállalóra irányadó napi munkaidő mértékétől. Főszabály szerint a szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Ez azonban csak azokra az esetekre alkalmazható, amikor a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje nem tér el a rá irányadó napi munkaidő mértékétől. A munkavállalóra irányadó napi munkaidőn itt azt a törvény szerint megállapított munkaidőt kell érteni, aminek alapulvételével a munkavállaló munkaidejének beosztása történhet. Az Mt. a napi munkaidőről a következőképp rendelkezik. A teljes napi munkaidő napi nyolc óra (általános teljes napi munkaidő).A teljes napi munkaidő – a felek megállapodása alapján – legfeljebb napi tizenkét órára emelhető, ha a munkavállalóa) készenléti jellegű munkakört lát el,b) a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója (hosszabb teljes napi munkaidő).Tulajdonosnak a gazdasági társaság tagját kell tekinteni, ha a társaságra vonatkozó döntések meghozatala során a szavazatok több mint huszonöt százalékával rendelkezik.Munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása az általános teljes napi munkaidőnél rövidebb teljes napi munkaidőt is megállapíthat.A felek az adott munkakörre irányadó teljes napi munkaidőnél rövidebb napi munkaidőben is megállapodhatnak (részmunkaidő).Abban az esetben, ha a munkavállaló munkaidő-beosztás szerinti napi munkaideje eltér a rá irányadó napi munkaidő mértékétől, a munkavállaló a szabadság ki­adása során a beosztással azonos időtartamra mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, és a ki­adott szabadságot ezzel egyező óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani. Ebben az esetben a kivett, kiadott szabadságnapok számát úgy kell megállapítani, hogy a szabadság terhére elszámolt […]