Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2008. december 16-án (141. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2425

[…] arra a hónapra járó munkabérek megállapításánál kell alkalmazni, amelyikben a munkavállaló az 50. életévét betölti. A gyakorlati idő munkaszerződéssel, munkakönyvvel, működési bizonyítvánnyal, vagy egyéb hitelt érdemlő módon igazolható. A Korm. rendelet rendelkezései 2006. január 1-jén léptek hatályba, rendelkezéseit első ízben a 2006. január, illetve a 2006. július hónapra járó munkabérek megállapításánál kellett alkalmazni. Az időközben egységessé váló jogalkalmazói gyakorlat értelmében, ha a munkavállaló legalább középfokú iskolai végzettséget, illetőleg szakképzettséget igénylő munkakörben dolgozik, és betöltötte az 50. életévét, akkor számára – attól a hónaptól kezdődően, amelyben az 50. életévét betölti, de legkorábban 2006. július hónaptól – a gyakorlati időtől függetlenül a magasabb összegű garantált bérminimumot kell fizetni. Olvasható olyan szakmai álláspont is, amely a jogszabály nyelvtani, rendszertani és logikai értelmezése alapján olyan következtetésre jut, hogy nemcsak a gyakorlati idő meglétének a vizsgálata, hanem a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve szakképzettséget igénylő munkakör feltételének vizsgálata is szükségtelen az 50. életévét betöltő munkavállalónál. (Megjegyzés: szakmai véleményünk ezen álláspontban foglaltakat nem osztja.) A Korm. rendelet 4. § (1) bekezdésben foglalt rendelkezés értelmezésünk szerint a garantált bérminimumra való jogosultság feltételeként a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetőleg szakképzettséget igénylő munkakörben történő foglalkoztatást írja elő, amely jogosultsági feltételt önmagában nem érinti az a körülmény, ha a munkakört ellátó munkavállaló egyébként ilyen végzettséggel, illetve szakképzettséggel nem rendelkezik. Azt a körülményt, hogy egy adott munkakör ellátásához szükséges-e a legalább középfokú iskolai végzettség, illetőleg szakképzettség, az adott tevékenységre vonatkozó jogszabály írhatja elő, ennek hiányában pedig a munkáltató dönti el, hogy a munkakör ellátásához igényli-e a végzettség, illetve szakképzettség meglétét, vagy sem. A középiskolai végzettség fogalmát a Közokt-tv. határozza meg. A középfokú szakképzettség fogalma a 37/2003. OM rendelet, illetve a 2006. április 1-jétől hatályos 1/2006. OM rendelet rendelkezései, illetve az ahhoz fűzött magyarázatok alapján állapítható meg. A fentiekben hivatkozott jogszabályi rendelkezésekben felsorolt szakképesítések körében a gépjárművezető, gépkocsivezető meghatározás nem szerepel. A 9029/1993. (SK 1994.1.) KSH közlemény tartalmazza a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszerét (FEOR). A FEOR rendszeren belül a 8. főcsoport tartalmazza a gépkezelők, összeszerelők, járművezetők foglalkozási csoportját, azon belül a 83. mobil gépkezelői alcsoporton belül a személygépkocsi-vezető foglalkozás a 8355. FEOR-szám alatt található. A 8. főcsoporthoz fűzött magyarázat értelmében a főcsoport azokat a foglalkozásokat tartalmazza, ahol a feladatok ellátásához főleg az automatizált gépek kezeléséhez megfelelő ismeretek szükségesek. Az e főcsoportba tartozó foglalkozások a végzett munka jellegének megfelelően különböző szintű szakképzettséget és tapasztalatot igényelnek. A fenti körülményekre figyelemmel álláspontunk szerint valószínűsíthetően a kérdéses esetben érintett gépkocsivezető munkakörben foglalkoztatott […]