Munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállalók szabadsága
Kérdés
Hogyan jár el helyesen a munkáltató a szabadságos napok kiadásánál, illetve számfejtésénél a munkaidőkeretben napi 12 órás munkaidőben, órabérben foglalkoztatott munkavállalók esetében? Helyes-e az az alkalmazás, hogy kiadásnál a munkarend szerinti munkanapokra írják ki, és számfejtik a szabadságra jutó távolléti díjat, azaz 1 órára jutó távolléti díj x 12 óra napi teljes munkaidő? A szabadságos napok nyilvántartásánál ez a dolgozónál 1 szabadságos napot jelent, vagy át kell számolni napi 8 órás munkarendnek megfelelően, tehát 12 órában foglalkoztatottnál 1 napi szabadságos távollét 1,5 nap szabadságnapot jelent, vagy ugyanúgy 1 szabadságnapot kell a nyilvántartásban is figyelembe venni? Hasonlóan kell eljárni a táppénz esetén is?
Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2008. január 29-én (120. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2066
[…] munkaidő-beosztás alapján a munkavállalót heti kettőnél kevesebb vagy több pihenőnap illeti meg, a szabadság kiadása során nem a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokat, hanem az általános, heti 5 napos munkarendet kell alapul venni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkavállalónak egy hétre akkor is öt nap szabadságot kell kiírni (feltéve hogy arra a hétre munkaszüneti nap nem esett), ha beosztása szerint azon a héten kettőnél több pihenőnap illette volna meg, és akkor is, ha kevesebb. A legtöbb problémát az okozza, hogy mi az eljárás akkor, ha a munkavállaló nem egész héten kíván mentesülni szabadság címén a munkavégzés alól. Ilyenkor az adott hétre a szabadságnapokat úgy kell kiadni, hogy pihenőnap címén 2 napot mentesüljön a munkavégzés alól. A beosztás szerint heti kettőnél több pihenőnap esetén így előfordulhat, hogy a munkavállaló beosztás szerinti pihenőnapjára is szabadságnapot kell kiírni. A lényeg tehát az, hogy a munkavállaló szabadságát a fenti átszámítási szabály figyelembevételével napokban kell kiadni, nem lehet órára átszámítani. A fent ismertetett szabály szerint kiadott szabadságnapokra pedig a munkavállalóra irányadó munkaidőmérték, és nem a beosztás szerinti napi munkaidőmérték figyelembevételével kell a távolléti díjat számolni. Abban az esetben, ha a munkavállaló részére olyan napra került szabadság kiadásra, amikor a munkaidő-beosztása szerint a rá irányadó munkaidőmértéknél többet, pl. 12 órát kellett volna dolgoznia, a 12 óra és a távolléti díjjal elszámolt 8 óra közötti különbözetet a munkaidőkeret hátralévő részében még be lehet osztani, ha azonban erre a munkaidőkeret végéig nincs lehetősége a munkáltatónak, úgy ezt az időt mintegy állásidőként személyi alapbérrel kell kifizetnie. Amennyiben viszont a munkavállalónak olyan napra került szabadság kiadásra, melyen beosztása szerint kevesebb lett volna a munkaideje, mint a rá irányadó munkaidőmérték, úgy a különbözet szintén kompenzálható a munkaidőkeretben még hátralévő időben, amennyiben ez még lehetséges. A fent leírtakat támogatja az Mt. azon szabálya is, mely alapján a munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidő számításakor a szabadság időtartamát figyelmen kívül kell hagyni, vagy az erre eső napokat a munkavállalóra irányadó munkaidő mértékével kell figyelembe venni. A betegszabadság kiadására vonatkozó szabályok a kiadás fent ismertetett szabályaitól annyiban térnek el, hogy ha a munkavállaló munkaszüneti nap miatt mentesülne a munkavégzés alól, akkor ezt a napot a szabadság kiadása szempontjából munkanapnak kell tekinteni. Erre a napra betegszabadságot kell kiadni akkor is, ha a munkavállaló részére heti két pihenőnapot biztosít a munkaidő-beosztása, és akkor is, ha ennél többet. A betegszabadságra vonatkozóan […]
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2008. január 29-én (120. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2066
[…] munkaidő-beosztás alapján a munkavállalót heti kettőnél kevesebb vagy több pihenőnap illeti meg, a szabadság kiadása során nem a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokat, hanem az általános, heti 5 napos munkarendet kell alapul venni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkavállalónak egy hétre akkor is öt nap szabadságot kell kiírni (feltéve hogy arra a hétre munkaszüneti nap nem esett), ha beosztása szerint azon a héten kettőnél több pihenőnap illette volna meg, és akkor is, ha kevesebb. A legtöbb problémát az okozza, hogy mi az eljárás akkor, ha a munkavállaló nem egész héten kíván mentesülni szabadság címén a munkavégzés alól. Ilyenkor az adott hétre a szabadságnapokat úgy kell kiadni, hogy pihenőnap címén 2 napot mentesüljön a munkavégzés alól. A beosztás szerint heti kettőnél több pihenőnap esetén így előfordulhat, hogy a munkavállaló beosztás szerinti pihenőnapjára is szabadságnapot kell kiírni. A lényeg tehát az, hogy a munkavállaló szabadságát a fenti átszámítási szabály figyelembevételével napokban kell kiadni, nem lehet órára átszámítani. A fent ismertetett szabály szerint kiadott szabadságnapokra pedig a munkavállalóra irányadó munkaidőmérték, és nem a beosztás szerinti napi munkaidőmérték figyelembevételével kell a távolléti díjat számolni. Abban az esetben, ha a munkavállaló részére olyan napra került szabadság kiadásra, amikor a munkaidő-beosztása szerint a rá irányadó munkaidőmértéknél többet, pl. 12 órát kellett volna dolgoznia, a 12 óra és a távolléti díjjal elszámolt 8 óra közötti különbözetet a munkaidőkeret hátralévő részében még be lehet osztani, ha azonban erre a munkaidőkeret végéig nincs lehetősége a munkáltatónak, úgy ezt az időt mintegy állásidőként személyi alapbérrel kell kifizetnie. Amennyiben viszont a munkavállalónak olyan napra került szabadság kiadásra, melyen beosztása szerint kevesebb lett volna a munkaideje, mint a rá irányadó munkaidőmérték, úgy a különbözet szintén kompenzálható a munkaidőkeretben még hátralévő időben, amennyiben ez még lehetséges. A fent leírtakat támogatja az Mt. azon szabálya is, mely alapján a munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidő számításakor a szabadság időtartamát figyelmen kívül kell hagyni, vagy az erre eső napokat a munkavállalóra irányadó munkaidő mértékével kell figyelembe venni. A betegszabadság kiadására vonatkozó szabályok a kiadás fent ismertetett szabályaitól annyiban térnek el, hogy ha a munkavállaló munkaszüneti nap miatt mentesülne a munkavégzés alól, akkor ezt a napot a szabadság kiadása szempontjából munkanapnak kell tekinteni. Erre a napra betegszabadságot kell kiadni akkor is, ha a munkavállaló részére heti két pihenőnapot biztosít a munkaidő-beosztása, és akkor is, ha ennél többet. A betegszabadságra vonatkozóan […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
