Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2007. október 30-án (115. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1976

[…] igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult, vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásokból eredő igény alapján, vagy az élet, egészség, testi épség, továbbá a vagyontárgyak védelme érdekében kerül sor. A portaszolgálatot ellátó munkavállalókról általában megállapítható, hogy foglalkoztathatók rendes munkaidőben munkaszüneti napon, azonban az e napi rendes munkaidőben történő munkavégzés után az Mt. 149. § (1) bekezdése szerinti díjazás illeti meg őket. A havidíjas munkavállalót – a havi munkabérén felül – a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabére, a teljesítménybérrel vagy órabérrel foglalkoztatott munkavállalót – a munkaszüneti napon végzett munkáért járó díjazáson felül – távolléti díja illeti meg. (A távolléti díj kiszámítására vonatkozó szabályokat az Mt. 151/A. §-a tartalmazza.) Munkaszüneti napon rendkívüli munkavégzés a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható munkavállaló számára elrendelhető a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó általános szabályok szerint. Amennyiben azonban rendes munkaidőben történő munkavégzés munkaszüneti napon nem rendelhető el a munkavállaló számára, úgy rendkívüli munkavégzést csak akkor lehet elrendelni, ha az elrendelés baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet vagy testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése érdekében történik. A kérdés második felének megválaszolásakor abból indulunk ki, hogy a portaszolgálatot ellátó munkavállaló munkaszüneti napon is rendes munkaidőben foglalkoztatható, így esetében a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés elrendelésére az általános szabályok szerint kerülhet sor. A munkáltatónak a rendkívüli munkavégzés elrendelésekor számos korlátra kell tekintettel lennie. Ezek között szerepelnek az időbeli korlátok is, mint a napi, heti munkaidő, a munka befejezése és a másnapi munkavégzés megkezdése között napi legrövidebb pihenőidő, valamint a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés éves korlátja. Főszabály szerint a napi és heti pihenőidő – készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalók kivételével – a rendkívüli munkavégzéssel együtt sem haladhatja meg a napi tizenkét, illetve a heti negyvennyolc órát. Készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetén a napi munkaidő a huszonnégy órát, a heti munkaidő a hetvenkét órát nem haladhatja meg a rendkívüli munkavégzéssel együtt sem. (Munkaidőkeret alkalmazása esetén a heti munkaidőt a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni.) A készenléti jellegű munkakör pontos megfogalmazása a legutóbbi módosításkor került be (végre!) az Mt.-be, és 2007. július 1-jétől hatályos. E szerint a készenléti munkakörön olyan munkakört kell érteni, amelyben a munkakörbe tartozó feladatok jellegéből adódóan – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában nincs munkavégzés, és a munkával nem töltött időt a munkavállaló pihenéssel tölti, vagy a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságaira tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár. A szabályozás megjelenését megelőzően, a munkaügyi ellenőrzés csak az első fordulat szerinti feltételeknek megfelelő munkakört fogadta el a gyakorlatban készenléti jellegű munkakörnek, ehhez képest látnunk kell, hogy a kör lényegesen kibővül, a második fordulat szerinti feltételeknek megfelelő munkakörökkel. Tudni kell, hogy a munkaidő-pihenőidőre vonatkozó főszabályok alól számos esetben kivételt jelent a készenléti jellegű munkakörben történő foglalkoztatás, úgyhogy a munkavállalóra nézve hátrányosabb rendelkezéseket lehet alkalmazni. Például a beosztás szerinti napi és heti munkaidőre vonatkozó fent ismertetett szabály is ilyen. A kérdésbeli […]