Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2006. május 16-án (82. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1433

[…] önálló munkáért kapott jövedelmük Magyarországon nem adóztatható. Ezek a feltételek a következők: a) a munkavállaló a vonatkozó naptári évben nem tartózkodik Magyarországon összesen 183 napot meghaladó időszakban vagy időszakokban; b) a jövedelmet olyan munkaadó fizeti vagy olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem bír illetőséggel a Magyarországon, és c) a jövedelmet nem a munkaadónak Magyarországon levő telephelye vagy állandó berendezése viseli. A b) pontban említett feltétel Magyarországon bejegyzett munkáltató esetén nem teljesülhet, ezért a dán munkavállalók jövedelmét az általános szabályok szerint személyi jövedelemadó(-előleg) terheli. A személyijövedelemadó-előleg alapját képező jövedelmük egyben járulékalapot képező jövedelemnek is minősül, melyből az egyéni egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot le kell vonni, továbbá a foglalkoztatót terhelő társadalombiztosítási járulékot is meg kell fizetni. Az Ftv. 7. § (1) bekezdése értelmében külföldi Magyarországon – néhány kivételtől eltekintve – csak engedély alapján végezhet munkát. Az engedély alapján végezhető munka esetében a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges szerződés csak az engedély beszerzését követően köthető meg. Nincs szükség engedélyre többek között a bevándorlási engedéllyel vagy letelepedési engedéllyel rendelkező külföldi esetében. Ezt leszámítva tehát a szerb munkavállalók foglalkoztatásához engedély beszerzése szükséges. Az engedély iránti kérelmet az illetékes megyei (fővárosi) munkaügyi központnál kell benyújtani. A szerb munkavállalók foglalkoztatását illetően társadalombiztosítási szempontból a magyar-jugoszláv szociálpolitikai egyezmény (1959. évi 20. tvr., 11/1959. MüM rendelet) szabályait kell alkalmazni. Az egyezményben említett jugoszláv állampolgárok alatt a jogszabály alkalmazásánál az utódállamok állampolgárait kell érteni. Utódállam egyebek között Szerbia-Montenegró Államközösség is. Az egyezmény azonos elbánásról szóló rendelkezése szerint – ha az egyezmény másként nem rendelkezik – a társadalombiztosítási jogszabályok tekintetében a magyar állampolgárokkal azonosan kell elbírálni a szerb állampolgárokat is. Az egyezmény 3. cikke szerint a dolgozókra annak a szerződő félnek a társadalombiztosítási jogszabályai vonatkoznak, amelynek területén a dolgozó a társadalombiztosítás szempontjából döntő foglalkozását (tevékenységét) folytatja. Döntő foglalkozás alatt a főfoglalkozást kell érteni, így nem vonatkoznak a magyar társadalombiztosítási jogszabályok azokra a dolgozókra, akik döntő tevékenységüket nem a Magyar Köztársaság területén végzik. A főfoglalkozásról szóló igazolást az illetékes társadalombiztosítási szerv adja ki. Mindez azt jelenti, hogy a szerb társadalombiztosítási szerv igazolásának hiányában a szerb munkavállalók a magyarországi munkavégzésük alapján a magyar társadalombiztosítás hatálya alá tartoznak, s így az általános szabályok szerint kell a biztosítási kötelezettségüket elbírálni, illetve utánuk a járulékfizetési kötelezettséget teljesíteni. A Magyar Köztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság – mely 2003. február 4-én Szerbia és Montenegróra […]