Keresőképtelenség idejére járó szabadság


A törvény szerint a naptári évenként 30 napot meg nem haladó keresőképtelenség idejére jár szabadság. A 30 napot munkanapban vagy naptári napban kell érteni, illetve hogyan kell figyelembe venni a betegszabadságot?


Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2015. január 13-án (271. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4623

[…] meghaladja a harminc napot, a keresőképtelenség teljes időtartamát figyelmen kívül kell hagyni az adott évben munkában töltött idő számításánál. A betegszabadság a keresőképtelenség idejére jár, tehát betegszabadság kiadása esetén is – a kiadás szabályaitól függetlenül – az annak alapjául szolgáló keresőképtelenség naptári napokban számolt idejét kell számításba venni.   Olvasói észrevétel (megjelent a Számviteli Levelek 278. számában – 2015.05.19.) Észrevétel: Ellentmondást érzek a 4536. kérdés és a fenti 4623. kérdésre adott válasz között. A keresőképtelenség idejére járó szabadság korrigálása a 30 napot meghaladó idő után kezdődik, tehát a 31. naptól, vagy ha elérte a 30 napot, már az első naptól nem jár szabadság? A szerző válaszol: Tisztelt Olvasónk! A Társadalombiztosítási Levelek 2015. január 13-án megjelent számában a 4623. kérdésszám alatt adott válasz tévesen tartalmazza, hogy „ha a keresőképtelenség naptári napokban összeszámított időtartama meghaladja a harminc napot, a keresőképtelenség teljes időtartamát figyelmen kívül kell hagyni az adott évben munkában töltött idő számításánál”. A szabadság számítása szempontjából a keresőképtelenség 31. napjától kezdő időtartamot nem kellett munkaviszonyban töltött időként figyelembe venni. A keresőképtelenség naptári évenkénti tartamát össze kellett számítani, […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.