Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2011. augusztus 30-án (202. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3467

[…] a munkabér. A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapítandó éves szabadság mértékét viszont nem lehet arányosítani. Itt a megoldást a szabadság kiadására vonatkozó szabályok alkalmazása jelenti. A szabadság kiadásánál főszabály szerint a munkarend, illetve a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokat kell figyelembe venni. Az általános munkarendben (hétfőtől péntekig) foglalkoztatott munkavállalóknál ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy egyheti szabadság öt munkanap igénybevételével jár. A beosztása szerint heti egy napon munkát végző munkavállalót az általános munkarendtől eltérően foglalkoztatják. Az általános munkarendtől eltérő munkarendben foglalkoztatott munkavállalók szabadságának kiadásáról az Mt. 135. § (2)–(3) bekezdése rendelkezik. Az általánostól eltérő munkarendben dolgozók e munkaidő-beosztásukból fakadóan sem előnyben nem részesülhetnek, sem hátrány nem érheti őket. Az olyan munkaidő-beosztásnál, amely heti kettőnél több pihenőnapot biztosít, a szabadság kiadása szempontjából a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot. Az Mt. szerint munkaszüneti nap: január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25-26. Amennyiben tehát a munkavállaló a heti munkaidőt a hétnek csupán egy napján dolgozza le, egy naptári heti szabadsághoz öt munkanap szabadságot kell számolni, kivéve ha az adott héten hétköznapra eső munkaszüneti nap is van, mert akkor azt nem lehet szabadságként kiadni. Amennyiben a munkaszüneti nap a beosztás szerinti szombati munkanapra esik, és a munkáltató nem rendelhet el rendes munkaidőben munkaszüneti napon munkavégzést, úgy a szabadság fenti szabályok szerinti kiadásának nincs helye. Ki kell azonban arra térni, hogy a heti tíz, tehát napi két órában foglalkoztatott részmunkaidős munkavállalót nem a beosztás szerint napi munkaidő idejére illeti meg a munkaszüneti nap miatt kieső időre járó távolléti díj, hanem csak a rá irányadó munkaidőmérték szerinti időre, tehát két órára. A heti egy napon tíz órában foglalkoztatott részmunkaidős munkavállaló munkaideje egyenlőtlenül van beosztva. Ennek megfelelően csak munkaidőkeretben foglalkoztatható. Ilyen beosztás esetén is célszerű egyhetinél hosszabb időtartamú munkaidőkeretet meghatározni minimum négyheti, illetve havi időtartamban, mert hosszabb keretidőszakban már adódhat lehetőség arra, hogy a munkáltató a tíz és két óra közötti összesen nyolc órát a keretidőszak végéig ledolgoztassa a munkavállalóval. Például a kérdésbeli munkavállaló beosztható munkaideje egy négyheti keretidőszakban összesen negyven óra. Amennyiben munkaszüneti nap miatt nem dolgozik egy napot, akkor a munkaszüneti nap miatt kiesett időt csak a munkavállalóra irányadó napi munkaidő mértékével lehet figyelembe venni, tehát két órával. Így a ténylegesen ledolgozott munkaidő és a munkaszüneti napra figyelembe vehető munkaidő összesen harminckét óra lesz. A munkáltató megteheti, hogy a keretidőszak végéig a munkavállalót még legfeljebb nyolc róla időtartam erejéig beosztja, ha viszont erre nincs lehetőség, vagy nem él vele, a le nem dolgozott nyolc órára akkor is kell munkabért fizetni. […]