Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2008. október 14-én (137. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2355

[…] ellenőrizhetőség és a pontos elszámolás érdekében – a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját meg kell határozni, és erről a munkavállalót írásban, vagy a helyben szokásos módon tájékoztatni kell. A munkaidőkeret a napi teljes munkaidő alapulvételével kerül meghatározásra, azonban a munkaidőkeret nem azonos a ténylegesen munkában töltött idővel. A munkaidőkeretet különböző munkából távol töltött idők terhelhetik [a keresőképtelenség, vagy az Mt. 151. § (2) bekezdésében felsorolt esetek]. Ezeket az időket hozzá kell adni a ledolgozott munkaórák számához, vagy figyelmen kívül kell hagyni, mert a munkáltató a munkaidőkereten belül nem dolgoztathatja a munkavállalóval a törvényben meghatározott okból távol töltött időt. A munkarend – általában a munkaidő kezdési és befejezési időpontjainak megjelölésével – határozza meg a munkaidő teljesítését. A munkáltatónál érvényesülő munkarendben többféle munkaidő-beosztás lehetséges: egyenlő, egyenlőtlen, osztott. Az Mt. 120. § (1) bekezdése értelmében a munkaidő a munkanapokra – munkaidőkeret alkalmazása esetén – egyenlőtlenül is beosztható (egyenlőtlen munkaidő-beosztás). Ilyen esetben a napi munkaidő 4 óránál rövidebb nem lehet. A felek megállapodása a napi munkaidő hosszát részmunkaidő esetén rövidebb munkaidőtartamban is meghatározhatják. A munkaszüneti napra vonatkozó előírásokat az Mt. 125. §-ában foglalt rendelkezések tartalmazzák. E rendelkezések értelmében munkaszüneti napon - meghatározott kivétellel – munkavállaló csak a megszakítás nélküli munkarendben, vagy a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetőleg ilyen munkakörben foglalkoztatható. Ettől érvényesen eltérni nem lehet. A munkáltató, illetve a munkakör akkor minősül a munkaszüneti napon rendeltetése folytán működő munkáltatónak, illetve munkakörnek, ha a tevékenység során nyújtott szolgáltatás e napon történő rendszeres igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó helyben kialakult, vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásokból eredő igény alapján, vagy az élet, egészség, testi épség, továbbá a vagyontárgyak védelme érdekében kerül sor. A kérdéses esetben a rendelkezésre bocsátott adatok értelmében az érintett munkavállaló augusztus hónapban 168 órás havi munkaidőkeretben dolgozott, amely hónapban a ledolgozott munkaórák száma 180 volt. Az érintett munkavállaló havidíjas (havibéres). A rendelkezésre álló adatok hiányában egyértelműen nem állapítható meg, hogy az érintett munkavállaló a munkaszüneti napon előírt munkaidő-beosztása szerint, vagy rendkívüli munkavégzés keretében dolgozott, illetve a munkaszüneti napon hány munkaórát teljesített. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az Mt. 125. §-ában előírt feltételeknek megfelelő munkáltatónál a munkavállaló a munkaszüneti napon a rendes munkaidőkeretében is foglalkoztatható, emiatt a munkaszüneti napon a munkát végző nem végez túlmunkát, a túlmunka díjazására akkor kerülhet sor, ha a munkaszüneti napon történt munkavégzés az egyébként előírt napi munkaidő tartamát meghaladja. Az Mt. 127. § (1) bekezdése értelmében a munkáltató rendkívüli munkavégzést csak különösen indokolt esetben rendelhet el. Munkaszüneti napon rendkívüli munkavégzés kizárólag a) rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható munkavállaló számára, b) baleset, elemi csapás, vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetve elhárítása érdekében rendelhető el. Az állandó ítélkezési […]