Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2005. június 28-án (62. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1090

[…] jogszabály határozza meg. Fiatal munkavállaló esetében a napi munkaidő a 8 órát, a heti munkaidő a 40 órát nem haladhatja meg, és ezen időtartamokat akkor sem lehet túllépni, ha netán a fiatal több munkáltatóval állna jogviszonyban. Tekintettel arra, hogy a munkavállaló köteles bejelenteni a további munkaviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését, e törvényi előírás betartására a munkáltatónak fokozottan kell ügyelni, érdemes erről a jogviszony létesítése előtt a munkavállalót nyilatkoztatnia azért, hogy a napi, heti munkaidőre vonatkozó szabályokat be tudja tartani. Mint tudjuk, a munkaidő munkaidőkeretben történő meghatározására általában akkor kerülhet sor, ha a munkaidő munkanaponként egyenlőtlenül oszlik meg, illetve ha a hét végén is dolgoznia kell a munkavállalónak. A fiatal munkavállalók esetében éppen ezek elkerülése érdekében mondja ki a törvény, hogy a munkaidőt legfeljebb csak egyheti munkaidőkeretben lehet meghatározni. A pihenőidők tekintetében is kedvezőbb szabályok érvényesülnek velük szemben: a munkaközi szünet ideje 30 perc, amely az általános szabályoktól eltérően nem 6 óránként, hanem 4,5 óránként illeti meg őket. A napi pihenőidőként legalább 12 órát kell biztosítani, és ez semmilyen esetben sem csökkenthető. A heti két pihenőnap közül az egyiket vasárnap kell kiadni, és nincs mód arra, hogy a pihenőnapokat a munkaidőkeret alkalmazására tekintettel másként adják ki (egyébként sem lenne erre mód, mert csak heti munkaidőkeretben foglalkoztathatók). A fiatal munkavállaló éjszakai munkára, rendkívüli munkavégzésre, ügyeletre és készenlétre sem vehető igénybe. A fiatal munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a fiatal munkavállaló a tizennyolcadik életévét betölti. A fiatalkorúaknak járó pótszabadság a tizennyolcadik életévének betöltése után a naptári évből hátralevő, munkaviszonyban töltött időre – arányosan – azt a munkavállalót is megilleti, akinek munkaviszonya az említett életkorának elérése után keletkezett. A fiatal munkavállalóra vonatkozó valamennyi fenti rendelkezés kógens, kötelezően alkalmazandó, ezektől eltérni nem lehet. E fenti szabályokat nemcsak a fiatal munkavállaló munkaviszonyban történő alkalmazásakor, hanem bármilyen más foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban való foglalkoztatásakor irányadónak kell tekinteni. Amennyiben a fiatal munkavállaló alkalmazására munkaviszony keretében kerül sor, a részére kifizetett bruttó munkabérből az általános szabályok szerint le kell vonni a 8,5 százalékos nyugdíjjárulékot (magán-nyugdíjpénztári tag esetében 0,5 százalék nyugdíjjárulék és 8 százalék tagdíj), a 4 százalékos egészségbiztosítási járulékot, a személyi jövedelemadót és az 1 százalékos munkavállalói járulékot is. Itt jegyezzük meg, hogy amennyiben a fiatal munkavállaló első ízben létesít biztosítotti jogviszonyt, a Tbj-tv. 4. § n) pontja értelmében magánnyugdíjpénztárat kell választania és tagsági viszonyt kell létesítenie. A munkáltatónak a dolgozó után meg kell fizetnie a 29 százalékos társadalombiztosítási járulékot, a 3 százalékos munkaadói járulékot, valamint a szakképzési hozzájárulást is. A foglalkoztatás ténye indokolja, hogy a kifizető a 3450 forint összegű tételes egészségügyi hozzájárulást is megfizesse. Amennyiben a foglalkoztatásra megbízási jogviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében kerül sor, a dolgozó akkor válik biztosítottá, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi […]