Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2004. szeptember 14-én (43. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 773

[…] a portás munkakör készenléti jellegű munkakörnek minősíthető. Az Mt. 118/A. §-ában foglalt rendelkezések értelmében a teljes napi munkaidő tartamának alapulvételével kollektív szerződés hiányában a munkaidő legfeljebb kéthavi, illetve legfeljebb nyolcheti keretben is meghatározható. Ha a kérdéses esetben a portás munkakör készenléti jellegű munkakörnek minősül, az Mt. 119. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel az érintett munkavállalók foglalkoztathatók 24/48 órás munkaidő-beosztással, figyelemmel arra a rendelkezésre is, hogy munkaidőkeret megállapítása esetén a heti munkaidő mértékét a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni. A munkarend, illetve a munkaidő-beosztás megállapítása során a munkaidő jobb felhasználása érdekében, a napi munkaidő mértéke számolási egységgé is tehető, azaz nagyobb egységbe (ún. munkaidőkeretbe) foglalható, és az időszak egyes kijelölt munkanapjaira eltérő (felemelt, illetve csökkentett) mértékben írható elő, osztható el. Az ekként keletkező heti, vagy annál hosszabb, de legfeljebb egyévi összevont munkaidő: a munkaidőkeret. A munkaidőkeret megállapítása esetén, ha kollektív szerződés vagy a munkáltató nem rendelkezik eltérően, a munkaidő a munkaidőkeret előírt munkanapjaira egyenlően oszlik meg. Egyenlőtlen munkaidő esetén általában munkaidőkeret megállapítása szükséges. A munkaidőkeret a hosszabb időszakra eső napi munkaidők összegét jelenti, ami az időszak munkanapjaira egyenlőtlenül osztható el, esetleg többletpihenőnapok biztosításával. Egyenlőtlen munkaidő esetében a munkavállaló munkaideje általában a napi 12 és a heti 48 órát nem haladhatja meg, a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalónál a napi 24 és a heti 72 órát nem haladhatja meg. E munkaidők mértékébe a rendes és a rendkívüli munkaidő egyaránt beszámít. Az érintett munkavállalók havi munkaidőkeretének meghatározása során egyrészt az Mt. 117/B. § (1)–(3) bekezdése szerinti napi munkaidő tartamát (napi 8, illetve napi 12 óra), másrészt az Mt. 124. §-ában foglalt heti pihenőnap mértékére, illetve kiadására vonatkozó általános munkaidőkeretre, illetve készenléti munkakörre vonatkozó eltérő rendelkezéseket kell alapul venni. A felek a munkaszerződésben a munkavállalót megillető munkabért időbérként vagy teljesítménybérként, illetve a kettő összekapcsolásával állapíthatják meg. Időbér alkalmazása esetén a díjazás a munkavégzés időtartamához igazodik. Általában meghatározott időegységre (pl. órára, hónapra) vetítve állapítják meg a munkabért. Teljesítménybér alkalmazása esetén a díjazás a munkavégzés eredményességéhez igazodik. A teljesítménykövetelményt […]