Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2009. december 15-én (164. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2813

[…] heti pihenőnapján, illetve munkaszüneti napon kerül sor, részére kétszeres szabadidő jár. A rendkívüli munkavégzés időtartama évente legfeljebb 160 óra lehet. A rendszeresen rendkívüli munkavégzést teljesítő köztisztviselő számára legfeljebb évi húsz munkanap szabadidő-átalány állapítható meg. A szabadidőt a rendkívüli munkavégzést követően legkésőbb harminc – az Országgyűlés Hivatalában száznyolcvan – napon belül kell kiadni, ha ez nem lehetséges, meg kell váltani. A megváltás mértéke a köztisztviselő kifizetéskori illetményének a szabadidőre járó arányos összege. A rendkívüli munkavégzésért járó szabadidőre, illetve szabadidő-átalányra a vezetői kinevezéssel, megbízással rendelkező köztisztviselő nem jogosult. Mint a fenti szabályozásból látható, a köztisztviselők esetén a rendkívüli munkavégzés elrendelésére kötelező az írásbeliség. A hivatal vezetője megállapítja az elrendelés, nyilvántartás és elszámolás rendjét. Az ún. "csúsztatás" utólagos megállapítása nem ütközhet ezen belső szabályozás rendelkezéseibe sem. A keresőképtelenséget kezelőorvosnak, orvosnak kell igazolnia, kórházi ápolás esetén pedig kórházi igazolás szükséges. Az igazolást a munkavállaló köteles a munkáltatójának leadni. A munkavállalót – ideértve többek között a köztisztviselőt is – betegsége miatti keresőképtelensége idejére betegszabadság illeti meg. Ez nem vonatkozik a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási megbetegedés miatti keresőképtelenségre. Amennyiben a munkavállaló a rendelkezésre álló betegszabadságánál hosszabb ideig keresőképtelen beteg, akkor a betegszabadság lejártát követő naptól táppénzre lesz jogosult. Ez a jog azonban a nyugdíjas munkavállalót nem illeti meg, mivel ő a tizenöt nap lejártát követően nem mehet el táppénzre. A betegszabadság munkanapra jár, mégpedig a munkavállaló munkaidő-beosztása szerinti munkanapok után, szemben a táppénzzel, amelyet viszont naptári napra kell kiszámítani és folyósítani. A betegszabadságra járó díjazás számítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni a szabadnapokat, a heti pihenőnapokat. Amennyiben a munkavállaló a munkaszüneti nap miatt mentesülne a munkavégzési kötelezettsége alól, akkor ezt a napot munkanapként kell figyelembe venni a betegszabadság kiadása szempontjából. Ha a munkavállalónak heti kettőnél több pihenőnap jár a munkaidő-beosztására tekintettel, akkor esetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a dolgozó két pihenőnapját. A betegszabadság alapja az adott naptári évnek azon ideje, ami alatt a munkavállaló munkaviszonyban áll. A munkaviszonyban töltött időnek minősül a) a szülési szabadság tartama, b) a 14 éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első éve, c) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság tartama, d) a tartalékos katonai szolgálat ideje, és e) minden olyan munkában nem töltött idő, amely alatt a munkavállaló távolléti díj vagy átlagkereset fizetésben részesül. A fenti időtartamok alatt a munkavállaló ugyan nem végez munkát, de a betegszabadságra vonatkozó munkaviszony szempontjából munkában töltött időnek minősülnek. A 15 munkanap betegszabadság csak annak a munkavállalónak jár, aki a teljes naptári évet munkaviszonyban töltötte. Az év közbeni munkáltatóváltás – amennyiben a dolgozó az év 365 napjában munkaviszonyban áll – nincs hatással […]