Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2008. október 28-án (138. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2374

[…] munkavállalót írásban, vagy a helyben szokásos módon tájékoztatni kell. A munkaidőkeretet a napi teljes munkaidő alapulvételével kell meghatározni, azonban a munkaidőkeret nem azonos a ténylegesen munkában töltött idővel. A munkaidőkeretet különböző munkából távol töltött idők terhelhetik [a keresőképtelenség, vagy az Mt. 151. § (2) bekezdésében felsorolt esetek]. Ezeket az időket hozzá kell adni a ledolgozott munkaórák számához, vagy figyelmen kívül kell hagyni, mert a munkáltató a munkaidőkereten belül nem dolgoztathatja le a munkavállalóval a törvényben meghatározott okból távol töltött időt. Az Mt. 118. § (2) bekezdése értelmében megszakítás nélküli munkarend állapítható meg, ha a) munkáltató működése naptári naponként 6 órát meg nem haladó időtartamban, illetve naptári évenként kizárólag a technológiai előírásban meghatározott okból, az ott előírt időszakban szünetel és aa) a munkáltató társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatást biztosít folyamatosan, vagy ab) a gazdaságos, illetve rendeltetésszerű működtetés – a termelési technológiából fakadó objektív körülmények miatt – más munkarend alkalmazásával nem biztosítható; vagy b) a munkaköri feladatok jellege ezt indokolja. A munkaszüneti napi pótlékra vonatkozó előírásokat az Mt. 149. §-ában foglalt rendelkezések tartalmazzák. E rendelkezések értelmében munkaszüneti napon a munkaidő-beosztás alapján munkát végző a) havidíjas munkavállalót – a havi munkabérén felül – a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabére, b) teljesítménybérrel vagy órabérrel díjazott munkavállalót – a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabérén felül – távolléti díja illeti meg. Munkaszüneti napon a rendkívüli munkavégzésre kötelezett munkavállalót az előző bekezdés alapján járó munkabérén felül az Mt. 147. § (3) vagy (5) bekezdésében meghatározott ellenérték is megilleti. Az Mt. 151. § (2) bekezdés d) pontja értelmében a munkavállaló részére távolléti díj jár a munkaszüneti nap miatt kiesett időtartamra. A fentiekben részletezett és idézett jogszabályi rendelkezések értelmében a munkaszüneti napon a munkavállalónak általában nem kell munkát végeznie, és az emiatt kiesett munkaidőre őt távolléti díj illeti meg. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a havidíjasnak általában nincs munkaidő-kiesése, ezért őt külön díjazás munkaidő-kiesés címén nem illeti meg, továbbá a megszakítás nélküli működő munkáltatónál folytonos munkarendben foglalkoztatott munkavállalót a munkaszüneti napra nem illeti meg külön díjazás, ha e napon nem végzett munkát, mert azt pihenőnapként adták ki részére, illetve a szabad- vagy pihenőnapra eső munkaszüneti napra nem jár távolléti díj. A fentiekre figyelemmel, ha a kérdéses esetben érintett munkavállalók munkaszüneti napon szabad- vagy pihenőnapjukat töltötték, őket a munkaszüneti napra távolléti díj nem illeti meg. A munkaidőkeret megállapítása esetén a munkaidőkeret szempontjából az Mt. 151. § (2) bekezdésben megjelölt távollétet, illetve keresőképtelen időtartamát figyelmen kívül kell hagyni, vagy az erre eső napokat a munkavállalóra irányadó napi munkaidő mértékével kell figyelembe venni. A heti pihenőnapokra vonatkozó előírásokat az Mt. 124. §-ában foglalt rendelkezések tartalmazzák. E rendelkezések értelmében főszabályként a heti 5 munkanapos munkarend esetében a munkavállalónak minden […]