Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2005. október 11-én (68. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1194

[…] betegsége vagy személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított 30 napon belül adja ki a munkáltató a szabadságot, ha az esedékesség éve eltelt. E rendelkezéstől érvényesen eltérni nem lehet. Az Mt. 151. § (2) bekezdés e) pontjában foglalt rendelkezés értelmében a munkavállaló részére távolléti díj jár a szabadság (131-132. §) időtartamára. Az Mt. 151/A § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében ha a munkavállalónak távolléti díjat kell fizetni, részére a távollét idején (időszakában) érvényes személyi alapbére, rendszeres bérpótlékai, valamint a (4) bekezdés szerinti – a munkaidő-beosztástól eltérő, illetve a munkaidőkereten felül elrendelt – rendkívüli munkavégzés miatti kiegészítő pótlék együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga jár. A kérdéses esetben a rendelkezésre álló adatok értelmében a munkáltató az érintett munkavállalóval a fizetés nélküli szabadság lejártát követő időponttal, munkaszerződés-módosítás keretében munkabér-csökkentésben állapodik meg. A munkabér-módosítást követően pedig az érintett munkavállaló részére kiadja a fizetés nélküli szabadság első évére őt megillető rendes szabadságot. A rendelkezésre álló adatok értelmében a rendes szabadság kiadásának időpontjában az érintett munkavállaló munkabére a munkaszerződés-módosítás következtében már nem havi 120 000 forint, hanem havi 57 000 forint. Az előzőekben is idézett Mt. 151/A § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel a rendes szabadság időtartamára az érintett munkavállalót megillető távolléti díj kiszámítása során a távollét idején (időszakában) érvényes személyi alapbérből jelen esetben a havi 57 000 forintos […]