Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2005. április 19-én (57. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1017

[…] munkaidőkeretként meghatározott időegység egy napnál hosszabb. A munkaidőkeret alkalmazása nem eredményezheti a teljes munkaidőre vonatkozó szabályok kijátszását. A munkaidőkeret napi teljes munkaidő alapulvételével kerül meghatározásra, azonban a munkaidőkeret nem azonos a ténylegesen munkában töltött idővel. Az Mt. 118/A § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidő számításakor az Mt. 151. § (2) bekezdésében megjelölt távollét, illetve a keresőképtelenség időtartamát figyelmen kívül kell hagyni, vagy az erre eső napokat a munkavállalóra irányadó napi munkaidő mértékével kell figyelembe venni. A munkáltató a munkaidőkereten belül nem dolgoztathatja le a munkavállalóval a törvényben meghatározott okból távol töltött időt. Más oldalról megközelítve a munkaidő felhasználása érdekében a napi munkaidő mértéke számolási egységgé is tehető, azaz nagyobb egységbe (ún. munkaidőkeretbe) foglalható, és az időszak egyes kijelölt munkanapjaira eltérő (felemelt, illetve csökkentett) mértékben írható el, osztható el. Az ily módon keletkező heti vagy annál hosszabb összevont munkaidő: a munkaidőkeret. Munkaidőkeret megállapítása esetén a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját meg kell állapítani, és arról a munkavállalót írásban vagy a helyben szokásos módon tájékoztatni kell. Az Mt. 118. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésből következően a munkáltató jogosult, illetve köteles a munkarendet, munkaidőkeretet, a napi munkaidő-beosztást kollektív szerződés rendelkezése hiányában megállapítani. Az Mt. 13. § (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel azonban a munkáltató a munkavállalóval kötött különmegállapodás keretében is megállapíthatja a munkavállalóra irányadó munkarendet, munkaidőkeretet, munkaidő-beosztás […]