Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2003. január 14-én (6. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 87

[…] meg, amely alap- és pótszabadságból áll. Az alapszabadság mértéke húsz munkanap, amely a munkavállaló 25. évétől a 45. évéig évente 1-1 nappal nő. A dolgozót azonban az alapszabadságon kívül pótszabadság is megilleti az alábbi esetekben: 1. A fiatal munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a fiatal munkavállaló a tizennyolcadik életévét betölti. 2. A szülők döntése alapján gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt évenként a tizenhat évesnél fiatalabb a) egy gyermeke után kettő, b) két gyermeke után négy, c) kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság illeti meg. A pótszabadság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti. 3. A vak munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár. 4. A föld alatt állandó jelleggel dolgozó, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát eltöltő munkavállalót évenként öt munkanap pótszabadság illeti meg. A kollektív szerződésben, illetve munkaszerződésben a fentieken túlmenően egyéb pótszabadságokban is megállapodhat a két munkavállaló és a munkáltató. Így lehetséges, hogy a dolgozó és a foglalkoztató – készenlét miatt – abban állapodnak meg, hogy plusz pótszabadság jár a munkavállalónak. A szabadság kiadására vonatkozó szabályokat az említett törvény 134. §-a tartalmazza. A munkáltató határozza meg a szabadság kiadásának időpontját, természetesen a munkavállalót előzetesen meg kell hallgatnia. Az alapszabadság egynegyedét – a munkaviszony első három hónapját kivéve – a foglalkoztató a dolgozó kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt […]