Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2015. november 24-én (289. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4914

[…] történő várakozás idejét rendelkezésre állási időnek minősítheti, kivéve ha a munkavállaló a várakozás ideje alatt munkát végez.Rendelkezésre állási idő:– minden olyan idő, amely nem minősül munkaidőnek és pihenőidőnek, és amely során a munkavállalónak nem kell a munkahelyén tartózkodnia, de készen kell állnia a jármű vezetésének megkezdésére, folytatására, illetve egyéb munka elvégzésére. E feltételek együttes érvényesülése esetén rendelkezésre állási időnek minősül különösen: a jármű kompon vagy vasúton történő szállításához kapcsolódó kíséreti idő, a határátlépéssel és időtartamhoz kötött közlekedési korlátozásokkal (hétvégi, ünnepnapi közlekedési korlátozással) összefüggő, valamint a menetrend szerinti autóbusz-közlekedésben foglalkoztatott munkavállalónak a napi munkaidő-beosztási terv alapján a járatok érkezése és indítása között várakozással eltöltött idő,– több gépjárművezetős járatok esetében a jármű vezetési ideje alatt a járművet vezető személy mellett vagy a fekvőhelyen eltöltött idő.A rendelkezésre állási időnek minősülő időszakot és előre látható időtartamát – az indulás előtt vagy közvetlenül a rendelkezésre állási idő kezdetét megelőzően – a munkavállalóval ismertetni kell. A munkáltató a munkavállaló rendelkezésre állási idejét is köteles nyilvántartani, valamint a nyilvántartást öt évig megőrizni. A munkáltató a nyilvántartás egy példányát köteles a munkavállaló kérésére a munkavállaló részére átadni.Tekintettel a fuvarozási tevékenység teljesítésének speciális jellegére, a munkáltató a napi munkaidőt nem tudja az Mt. rendelkezéseinek megfelelően beosztani, szükségszerű, hogy a munkáltató a munkaidővel egy előre meghatározott idő átlagában tudjon gazdálkodni. Így nemhogy lehetséges, de a Kk-tv. szerint kötelező legfeljebb négy hónapos munkaidőkeret alkalmazása, melyet kollektív szerződés legfeljebb hat hónapban állapíthat meg.Az Mt. szerinti rendkívüli munkavégzésért járó díjazás (a többletmunkavégzés ideje után számított alapbér + 50 százalék pótlék) a munkaidőkereten felül teljesített munkaidő után illeti meg a munkavállalót.A rendelkezésre állási időre a munkavállalónak az alapbér 40 százaléka jár.Amennyiben a munkavégzés – a munkavégzés helye szerinti helyi időszámítás szerint – részben a 00.00 és 04.00 óra közötti időszakra esik (éjszakai időszak), a munkavállalót az Mt. szerinti 15 százalék bérpótlék illeti meg.A bérpótlékok helyett itt is lehetséges az Mt. pótlék­átalányban történő megállapodásra vonatkozó rendelkezéseinek az alkalmazása, illetve az éjszakai pótlék esetén lehetőség van arra is, hogy a felek az éjszakai pótlékot is magában foglaló alapbért állapítsanak meg.Az Mt. vonatkozó rendelkezései alapján vasárnapi pótlék akkor jár a munkavállalónak, ha a vasárnapi rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag az alábbiakban felsoroltak miatt osztható be:– több műszakos tevékenység keretében,– készenléti jellegű munkakörben,– a Ker-tv. hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónáltörténő foglalkoztatás.A közúti szállításban munkát végző nemzetközi gépjárművezetők munkavégzése a fenti esetek egyikének körébe sem tartozik, így vasárnapi pótlékot nem kell fizetni részükre.Az Európai Unión belüli kiküldetésben történő munkavégzés alapvető kereteit a 96/71/EK irányelv (Posting irányelv) rögzíti. Az irányelv meghatározza azokat a fogadó állam joga szerinti kötelező szabályokat, amelyeket a kiküldött munkavállalókra alkalmazni kell kiküldetésük során. Az ún. védelmi szabályoknak kettős céljuk van. Biztosítani egyrészről a belföldi vállalkozások és a határon átnyúló szolgáltatást nyújtó vállalkozások között a tisztességes versenyt, másrészről a fogadó tagállam minimális védelmet nyújtó kötelező szabályainak alkalmazását kiküldött munkavállalók számára.A fogadó állam szabályait kell alkalmazni a– maximális munkaidő és minimális pihenőidő,– minimális fizetett éves szabadság,– minimális bérszint, beleértve a túlóradíjakat,– munkavállalók rendelkezésre bocsátásának feltételei, különösen a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozások esetében,– munkahelyi biztonság, egészség és higiénia,– védintézkedések, a várandós vagy gyermekágyas nők, gyermekek és fiatalok munkaviszonyára vonatkozó szabályok,– férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód és más megkülönböztetést tiltó rendelkezések tekintetében.A minimális bérszint fogalmát mindig annak a tagállamnak a nemzeti jogszabályai és gyakorlata határozzák meg, ahol a munkavállaló a kiküldetése során munkát végez. Németországban jogszabályban meghatározott általánosan érvényes minimálbér 2014. december 31-ig nem volt érvényben, ilyen szabályokat egyes ágazatokra kiterjedően a munkaadói szövetségek és a szakszervezetek között létrejött ún. bértarifa-szerződések tartalmaztak.A német minimálbér fizetésének problémája 2015. január 1. napjától kezdődően vetődött fel, amikortól Németországban bevezetésre került a 8,5 eurós egységesen alkalmazandó minimálbér, és a német minimálbértörvény hatályát kiterjesztették azokra a munkavállalókra is, akik olyan fuvarfeladatot végeznek, melynek során tranzitként keresztülmennek német területen. 2015. január 30-án a német minimálbérről szóló törvény (csak) tranzitforgalmat érintő hatályát felfüggesztették a törvény európai uniós joggal való harmonizálásának tisztázásáig.A felfüggesztés tehát nem érinti az ún. kabotázst, illetve a Németországból induló vagy oda érkező fuvarozási […]