Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2011. május 10-én (196. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3370

[…] betegségekről és fogyatékosságokról szól. Az a gyermek, aki eléri nagykorúságát, és ezt megelőzően az orvosi igazolás szerint tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos volt - szüleivel karöltve –, két dolog közül választhat. Az egyik az, hogy a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (ez az ORSZI új elnevezése) orvosi bizottsága elé idézteti magát, és amennyiben a bizottság állásfoglalása alapján egészségkárosodása eléri az 50 százalékot, továbbra is kaphatja tartósan betegként, illetve súlyosan fogyatékosként a családi pótlékot. Megjegyezzük, hogy az 50 százalékos mértékű egészségkárosodás nagyjában-egészében a 67 százalékos mértékű munkaképesség-csökkenés új keletű elnevezése. A másik járható út, a korábban említett kivétel. Amennyiben a gyermek vagy a szülei úgy érzik, hogy nem eléggé beteg vagy fogyatékos, és az előbb leírt orvosi bizottság nagy valószínűség szerint úgysem állapítana meg részére ilyen magas mértékű egészségkárosodást, akkor egyszerűen a jogszabály szövegénél fogva olyan összegű ellátást kaphat továbbra is, mint 18. életévének betöltése előtt. Mindez igaz azokra is, akik elmennek ugyan a bizottság elé, de ott megállapítják, hogy nem olyan nagy a baj, mint azt hitték. Tehát a közoktatási intézményben a tizennyolcadik életévének betöltését követően tanulmányokat folytató azon személyre tekintettel, aki után a tizennyolcadik életéve betöltéséig súlyos fogyatékosságuk vagy tartós betegségük miatt emelt összegben folyósítottak iskoláztatási támogatást, az ellátást továbbra is a korábban folyósított összegnek megfelelő összegben kell folyósítani. Kérdezhetik, hogy ez igazságos-e? Talán. Mindenesetre egy már korábban megszerzett jogot vehet továbbra is igénybe a gyermek, de – és itt jön egy kis csavar – csak arra az időtartamra, míg középiskolai tanulmányait folytatja, és el nem éri a 20. életévét. Ezzel szemben emlékezzünk vissza, az előbbiekben leírt esetben mindaddig járt az ellátás, míg az orvosi bizottság megerősíti az egészségkárosodás megfelelő mértékét, vagyis akár a jogosult haláláig is. Tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermekre tekintettel az ellátás magasabb összegben jár. Egyedülálló részére 25 900 forint, család esetében 23 300 forint havonta, az a személy pedig, aki saját jogon kapja az ellátást, havi 20 300 forintban részesülhet. Ezek után nézzük meg a "súlyos és halmozottan fogyatékos tanuló" kifejezést, illetve az idevágó jogszabályokat. A fogalom a Cst. 2010 szeptemberében bekövetkezett módosításával került a törvény szövegébe. E szerint a súlyos és halmozottan fogyatékos tanuló szülője a tankötelezettség teljesítésének formájától függetlenül a tankötelezettség teljesítésének végéig jogosult iskoláztatási támogatásra. Sajnálatos módon a súlyosan és halmozottan fogyatékos tanulóra vonatkozó definíciót az imént említett törvény értelmező rendelkezései között külön nem találhatunk – ellentétben a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos kifejezés pontos leírásával –, ezért ezt önállóan kell értelmeznünk. A súlyos és halmozott fogyatékosság az egész élet során fennálló állapot, amelyre jellemző, hogy a testi struktúrák károsodása következtében a speciálisan humán funkciók minimálisan két területén súlyos vagy a legsúlyosabb mértékű zavar mutatható ki. Ezek a területek a kommunikáció, a beszéd, a mozgás, az értelem és az érzékelés-észlelés lehetnek. Ezen fejlődésbeli eltérések és tevékenységbeli akadályozottságok a pedagógiai megsegítés, nevelés, oktatás fejlesztése szempontjából sajátos nevelési igényként jelentkeznek. Ezen megállapításokból tehát levonhatjuk azt a következtetést, hogy a súlyosan és halmozottan fogyatékos tanuló egyben sajátos nevelési igényű is, azonban nem minden sajátos nevelési igényű gyermek tekintendő egyben súlyosan és halmozottan fogyatékosnak. A két fogalom még véletlenül […]