Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2011. május 10-én (196. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3368

[…] természetes személy, akinek da) kizárólag belföldön van állandó lakóhelye; db) létérdekei központja belföld, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel; dc) szokásos tartózkodási helye belföldön található, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel, és létérdekei központja sem állapítható meg; azzal, hogy a létérdekek központja az az állam, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok fűzik. Külföldi illetőségű magánszemély: a belföldi illetőségű magánszemélynek nem minősülő természetes személy. Mivel a munkavállaló szerb állampolgár, ezért rá a 2. d) pont, illetőleg a 3. pont vonatkozik, melyek alapján ugyancsak nagy valószínűséggel külföldi illetőségűnek minősül. Ezért a szerb-magyar adóegyezmény illetőségszabályait már nem kell a személyére alkalmazni, hanem kizárólag az egyezménynek az adott jövedelemtípusra vonatkozó cikkelye alapján kell meghatározni, hogy a jövedelme adóztatható-e Magyarországon és milyen mértékben. A nem önálló tevékenységet folytató munkavállalók adózásáról a szóban forgó adóegyezmény 15. cikkelye szól. Ennek értelmében a fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik szerződő államban (esetünkben Szerbiában) belföldi illetőségű személy nem önálló tevékenységért kap, csak Szerbiában adóztatható, kivéve ha a tevékenységet a másik szerződő államban (esetünkben Magyarországon) végzik. Tehát amennyiben a tevékenységet Magyarországon végzik, úgy az ezért kapott térítés megadóztatható Magyarországon. Azonban erre tekintet nélkül az a díjazás, amelyet a szerbiai illetőségű személy magyarországi nem önálló tevékenységre tekintettel kap, csak Szerbiában adóztatható, ha 1. ez a személy nem tartózkodik Magyarországon egyfolytában vagy megszakításokkal összesen 183 napnál hosszabb időszakot az adott adóévben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül, és 2. a díjazást nem magyar illetőségű munkaadó fizeti, vagy nem magyar illetőségű munkaadó nevében fizetik, és 3. a díjazást nem a magyar munkaadónak Szerbiában lévő telephelye vagy állandó bázisa viseli. Tehát a három feltétel együttes teljesülése szükséges ahhoz, hogy a magyarországi munkavégzésért kifizetett díjazás ne Magyarországon legyen adóköteles. Tekintve, hogy a magyarországi díjazást magyar munkaadó fizette ki a munkavállaló számára, nem teljesült a kivételszabály alkalmazásához szükséges hármas feltétel, ami azt jelenti, hogy a magyarországi munkavégzésért kifizetett díjazása után Magyarországon köteles adót fizetni. Összegezve a leírtakat, a munkavállaló Magyarországon az itt végzett munkájáért kapott jövedelme után köteles csak adózni, míg Szerbiában az ottani munkavégzéséért kifizetett díjazása után keletkezik adókötelezettsége. A szerb-magyar adóegyezmény 24. cikkelyének 1. pontja alapján a kettős adóztatást Szerbia esetében a következőképpen kell elkerülni: Amennyiben a Szerbiában belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet élvez, amely Magyarországon adóztatható, Szerbiában az ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból azon összeg levonható, amely megegyezik a Magyarországon megfizetett jövedelemadóval. Az így levont összeg […]