Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2009. október 27-én (161. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2767

[…] szabály alatt az adott munkáltatónál hatályban levő kollektív szerződést is érteni kell. A hivatkozott rendelkezés ugyan azt jelenti, hogy ha a munkáltató a munkaszerződés szerinti munkaidőnél rövidebb időben foglalkoztatja a munkavállalókat – főszabályként –, akkor is a teljes munkaidőre járó bért kell fizetnie. Arra azonban van lehetőség, hogy a rövidebb munkaidő miatt – az egyedi munkaszerződések módosítása nélkül – időarányosan alacsonyabb bért fizethessen a munkáltató, ha azt kollektív szerződés lehetővé teszi. Ha tehát a munkáltatónál van kollektív szerződés, és az rendelkezik róla, vagy nincs, de a munkáltató kezdeményezi a szakszervezet felé a kollektív szerződés ez irányú módosítását, és ebben a kérdésben megállapodás születik, a munkáltató által egyoldalúan csökkentett munkaidőre fizethető egyoldalú intézkedés alapján időarányos munkabér, ha a kollektív szerződés kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a csökkentett munkaidőre csökkentett mértékű bér jár a munkavállalók számára. Természetesen, ha a munkáltatónál nincs kollektív szerződés, illetve ha annak az arányos bérfizetésre vonatkozó módosítására nincs lehetőség, a munkáltató a csökkentett munkaidőre csak akkor alkalmazhat alacsonyabb munkabért, ha az érintett munkavállalókkal a munkaidő és a bér csökkentéséről közös megegyezésen alapuló munkaszerződés-módosítást köt. (Amennyiben a csökkentett munkaidő és a vele arányos munkabércsökkentés munkavállalók irányába történő kezdeményezése a munkavállalók nagyobb csoportját érinti, a munkaidő csökkentésére irányuló döntés meghozatala, és az azzal kapcsolatos munkaszerződés-módosítások kezdeményezése előtt a szakszervezet, illetve az üzemi tanács előzetes véleményét ki kell kérni.) Átmeneti megrendeléscsökkenés esetén a munkaidőkeret adta lehetőségek kihasználásával is lehet átmenetileg csökkenteni a munkavégzési időt. Ezzel a munkáltató bérköltséget ugyan nem takarít meg, de a pihenőnapok összevont kiadásával elérheti egy hosszabb keret alkalmazása mellett, hogy a belátható ideig tartó rendelésállománynak megfelelően szervezze a munkavállalók munkaidejét. Az Mt. 118. § (1) bekezdése szerint a munkarendet, a munkaidőkeretet, a napi munkaidő beosztásának szabályait – kollektív szerződés rendelkezése hiányában – a munkáltató állapítja meg. Kollektív szerződés rendelkezése hiányában tehát a munkáltató egyoldalúan is bevezethet olyan új munkarendet a munkaidőkeret alkalmazásával, amely szerint az átmeneti időszakban az előzőekhez képest átmenetileg csökkenti a heti munkaidőt. Ha a kollektív szerződés a munkarendet másként szabályozza, a válsághelyzetre figyelemmel a munkáltató e tekintetben kezdeményezheti a kollektív szerződés határozott időtartamra szóló módosítását. A rövidebb munkahét időleges alkalmazására a munkaidőkeret bevezetése úgy adhat alapot, hogy a munkaidőkeretben a pihenőnap kéthetente, illetve kollektív szerződés rendelkezése vagy a felek megállapodása alapján, legfeljebb havonta, idénymunka esetén, a felek megállapodása alapján, legfeljebb kéthavonta – részben vagy egészében – összevontan is kiadható. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a több műszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végző munkavállaló esetében kollektív szerződés rendelkezése alapján a pihenőnap legfeljebb a munkavállaló foglalkoztatására megállapított munkaidőkeret tartama alatt – részben vagy egészében – összevontan is kiadható. E szabályok alkalmazásával lehetőség nyílik arra, hogy a munkaidőkeret egy részében rövidebb munkahetet alkalmazzon heti kettőnél több pihenőnap kiadásával, míg a munkaidőkeret másik részében a heti egy pihenőnap kiadása lehetséges, mivel a pihenőnapok összevont kiadása esetén a munkáltató hat nap után köteles egy pihenőnapot biztosítani. Ha a munkáltatónál nincs jogszabályi lehetőség arra, hogy a heti pihenőnapokat egy hosszabb időszakban adják ki összevontan, akkor a munkaidőkeretben történő foglalkoztatás másik főszabályától eltérő – vagyis a heti két pihenőnap kiadása helyetti – pihenőidő kiadási szabályának alkalmazása is jelenthet bizonyos esetekben átmeneti megoldást a heti munkaidő csökkentésére. Az Mt. 124. § (4) bekezdésében foglaltak szerint munkaidőkeretben történő foglalkoztatás esetén – a főszabály által meghatározott heti két pihenőnap helyett – a munkavállalónak a munkaidő-beosztása alapján hetenként legalább 40 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő is biztosítható, amelybe egy teljes naptári napnak és havonta legalább egy alkalommal a vasárnapnak bele kell esnie. A legalább heti 40 órát kitevő pihenőidő alkalmazása esetén a munkavállalónak a munkaidőkeret átlagában kell legalább heti 48 óra pihenőidőben részesülnie. Mivel a legalább 48 órás egybefüggő heti pihenőidőnek a munkaidőkeret átlagában kell teljesülnie, lehetősége van a […]