Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2007. július 10-én (108. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1854

[…] törvényes munkaidő legkisebb egységét az Mt. egy nap alatt teljesítendő munkaidővel határozza meg, ezért munkaidőkeretről csak akkor beszélhetünk, ha a munkaidőkeretként meghatározott időegység egy napnál hosszabb. Azoknál a munkáltatóknál, ahol nincs hatályos kollektív szerződés, a munkaidő legfeljebb kéthavi vagy nyolcheti munkaidőkeretben is meghatározható. A munkaidőkeret alkalmazása nem eredményezheti a teljes munkaidőre vonatkozó szabályok kijátszását. A munkaidőkeret a napi teljes munkaidő alapulvételével kerül meghatározásra, azonban a munkaidőkeret nem azonos a ténylegesen munkában töltött idővel. A munkaidőkeretet különböző munkából távol töltött idők terhelhetik [a keresőképtelenség, vagy a 152. § (2) bekezdésében felsorolt esetek, pl. az éves rendes szabadság, a tanulmányi szabadság, munkaszüneti nap, valamint egyéb igazolt hiányzások], ezeket az időket hozzá kell adni a ledolgozott munkaórák számához, vagy figyelmen kívül kell hagyni, mert a munkáltató a munkaidőkereten belül nem dolgoztathatja le a munkavállalóval a törvényben meghatározott okból távol töltött időt. Megszakítás nélküli munkarendben, illetve a munkaszüneti napon rendes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkaidejének megállapítása az általános szabályokhoz igazodik. A megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott munkavállaló munkaidejének munkaidőkeretben történő megállapítása során a munkaórák számát úgy kell megállapítani, hogy az ne haladja meg az általános munkarendben dolgozó munkavállalók által teljesített munkaórák számát. Az Mt. 119. § (1) bekezdésben foglalt rendelkezés értelmében a munkáltató a munkaidőt a munka jellegére, valamint az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére figyelemmel osztja be. Az Mt. 119. § (3) bekezdésben foglalt rendelkezés értelmében a munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a 12, illetve a 48 órát, a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a 24, illetve a 72 órát nem haladhatja meg. A napi, illetve a heti munkaidő mértékébe az elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát be kell számítani. Az Mt. 119. § (4) bekezdésben foglalt rendelkezés értelmében munkaidőkeret megállapítása esetén az előző bekezdés rendelkezését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a heti munkaidő mértékét a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni. A több műszakos, illetve a megszakítás nélküli munkarend keretében üzemelő munkáltatónál csak az a munkavállaló minősül több műszakos munkaidő-beosztású dolgozónak, akinek a műszakbeosztása időszakonként változik. Az Mt. 146. § (1) bekezdésben foglalt rendelkezés értelmében éjszakai munkavégzés esetén [117. § (1) bekezdés d) pont] a munkavállalót 15 százalékos bérpótlék is megilleti. Az Mt. 146. § (2) bekezdésben foglalt rendelkezés értelmében a több műszakos munkaidő-beosztásban [117. § (1) bekezdés e) pont], illetve a megszakítás nélküli munkarendben [118. § (2) bekezdés] foglalkoztatott munkavállalónak – a (3) bekezdésben meghatározottak szerint – délutáni, illetve éjszakai műszakpótlék jár. Az Mt. 116. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a délutáni műszakban történő munkavégzés [117. § (1) bekezdés f) pont] esetén a műszakpótlék mértéke 15 százalék, az éjszakai műszakban történő munkavégzés [117. § (1) bekezdés g) pont] esetén a műszakpótlék mértéke 30 százalék. A megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott munkavállalót a délutáni műszak után további 5, az éjszakai műszak után további 10 százalék műszakpótlék illeti meg. Az irányadó ítélkezési gyakorlat értelmében a munkavállaló az éjszakai pótlékra és az éjszakai műszakpótlékra együttesen, egyidejűleg nem tarthat igényt, mert ezek a pótlékok kedvezőtlen munkaidőben végzett munkavégzésért járnak, nem lehet ugyanazt a körülményt (éjszakai munkavégzést) kétszeresen értékelni. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a felek eltérő megállapodásának hiányában műszakpótlék csak abban az esetben fizetendő, ha a munkavállaló munkaidő-beosztása szerint váltásos műszakban végzi munkáját. Ezért nem jogosult műszakpótlékra az állandó nappalosként, állandó délutánosként vagy az állandó éjszakai műszakban foglalkoztatott munkavállaló. A készenléti jellegű munkakörre fogalmi meghatározást a hatályos Mt. nem tartalmaz. Az irányadó jogalkalmazói gyakorlat értelmében […]