Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2007. február 27-én (99. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1693

[…] során a munkaórák számát úgy kell megállapítani, hogy az ne haladja meg az általános (nem megszakítás nélküli) munkarendben dolgozó munkavállalók által teljesített munkaóráinak számát. A műszakpótlékra vonatkozó előírásokat az Mt. 146. §-ában foglalt rendelkezések tartalmazzák. E rendelkezések értelmében a több műszakos munkaidő-beosztásban [117. § (1) bekezdés e) pont], illetve a megszakítás nélküli munkarendben [118. § (2) bekezdés] foglalkoztatott munkavállalónak délutáni, illetőleg éjszakai műszakpótlék jár. A délutáni műszakban történő munkavégzés [Mt. 117. § (1) bekezdés f) pont] esetén a műszakpótlék mértéke 15 százalék, az éjszakai műszakban történő munkavégzés [117. § (1) bekezdés g) pont] esetén a műszakpótlék mértéke 30 százalék. A megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott munkavállalót a délutáni műszak után további 5, az éjszakai műszak után további 10 százalék műszakpótlék illeti meg. A műszakpótlék mértékének meghatározásakor a 145. § rendelkezései megfelelően irányadók. Az ítélkezési gyakorlat értelmében a felek eltérő megállapodásának hiányában a műszakpótlék csak abban az esetben fizetendő, ha a munkavállaló munkaidő-beosztása szerint váltásos műszakban végzi a munkáját. Erre figyelemmel nem jogosult műszakpótlékra az állandó nappalos, az állandó délutános vagy állandó éjszakai műszakban foglalkoztatott munkavállaló. A rendelkezésre álló adatok alapján kétséget kizáró módon nem állapítható meg, hogy az érintett munkáltatónál alkalmazott munkarend több műszakos munkarendnek minősül-e. A rendelkezésre álló adatok alapján a kérdéses esetben érintett munkáltatónál alkalmazott munkarend valószínűleg nem minősül megszakítás nélküli munkarendnek. A rendelkezésre álló adatok alapján a kérdéses esetben megjelölt munkáltató, illetve munkakör a rendeltetése folytán valószínűleg a munkaszüneti napon is működő munkáltatónak, illetve munkakörnek minősül. A vasárnapi munkavégzésre vonatkozó előírásokat az Mt. 124/A. §-ában foglalt rendelkezések határozzák meg. E rendelkezések értelmében a munkavállaló rendes munkaidőben történő munkavégzésére vasárnap csak a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetve munkakörben, a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, illetve a három vagy ennél több műszakos munkarendben foglalkoztatott, valamint az idényjellegű munkát végző munkavállalók esetében, továbbá a pihenőnapok összevonása esetében kerülhet sor. A munkavállaló rendszeres vasárnapi foglalkoztatása esetén havonta legalább 1 pihenőnapot (pihenőidőt) vasárnap kell kiadni. A vasárnapi pótlékra vonatkozó előírásokat az Mt. 149/A. §-ában foglalt rendelkezések határozzák meg. E rendelkezések értelmében a munkavállalót a rendes munkaidőben történő vasárnapi munkavégzésért általában díjazás illeti meg, ha a munkavégzésre három vagy ennél több műszakos munkarendben foglalkoztatás, vagy a pihenőnapok összevonása miatt kerül sor. A munkavállalót a vasárnapi munkavégzésért rendes munkabérén felül 50 százalékos bérpótlék illeti meg. Nem jár vasárnapi pótlék a vasárnapi munkavégzésért a megszakítás nélküli munkarendben, illetve munkakörben, vagy a rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónál, illetve munkakörben foglalkoztatott, valamint az idénymunkát végző munkavállalónak. A munkaszüneti napi pótlékra vonatkozó előírásokat az Mt. 149. §-ában foglalt rendelkezések határozzák meg. E rendelkezések értelmében munkaszüneti napon a munkaidő-beosztás alapján munkát végző havidíjas munkavállalót – a havi munkabérén felül – munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabére, teljesítménybérrel vagy órabérrel díjazott munkavállalót – a munkaszüneti napon végzett munkájáért járó munkabérén felül – távolléti díja illeti meg. Munkaszüneti napon a rendkívüli munkavégzésre kötelezett munkavállalót – az előző bekezdés alapján járó munkabéren felül – a 147. § (3) vagy (5) bekezdésében meghatározott ellenérték is megilleti. Ha a munkavállaló a munkaszüneti napra tekintettel mentesül a munkavégzés alól, részére – a kiesett időre – távolléti díjat kell fizetni [Mt. 151. § (2) bekezdés d) pont]. Az ítélkezési gyakorlat értemében a szabad- vagy pihenőnapra eső munkaszüneti napra nem jár távolléti díj (LB Mfv.10588/2003.). A munkaszüneti napon a munkavállalónak főszabály szerint nem kell munkát végeznie. Ennek értelemszerűen csak akkor van jelentősége, ha egyébként a munkavállalónak azon a naptári napon munkavégzési kötelezettsége lenne, vagyis a rá irányadó munkaidő-beosztás szerint az a nap számára munkanap. Ezért, ha a munkaszüneti nap a munkavállaló szabadnapjára vagy heti pihenőnapjára esik, amikor egyébként nincsen munkavégzési kötelezettsége, a munkaszüneti napra vonatkozó szabályok nem érvényesülnek az ítélkezési gyakorlat szerint. Munkaszüneti nap miatt kiesett munkaidőre távolléti díj jár. E rendelkezés értelmezése szerint a munkaszüneti napra csak abban az esetben jár díjazás, ha munkavállaló a munkaszüneti napra tekintettel mentesül a munkavégzés alól, és emiatt kieső munkaideje van. Ez a helyzet általában csak akkor áll fenn, ha a munkaszüneti nap – a munkavállalóra vonatkozó munkaidő-beosztás szerint – munkanapra esik, mert csak ilyenkor eredményez munkaidő-kiesést az ünnepnap. Ebből következően nem illeti meg díjazás a munkavállalót, ha a munkaszüneti nap heti pihenőnapjára esik, amely a munkaidő-beosztástól függően lehet a hét bármely napja. Nem jár a díjazás továbbá akkor sem, ha a munkaszüneti nap a szabadnappal esik egybe. Az Mt. 151. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt rendelkezésből következően nem jogosultak díjazásra azok sem, akik a munkaszüneti napon nem mentesültek a munkavégzés alól, mivel ilyen esetben sincs a kieső munkaidő miatt keresetveszteség. […]