Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2016. július 12-én (301. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5106

[…] illetőségét meghatározó szempontokat mindig az adott országgal a kettős adóztatás elkerülésére kötött adóegyezmény tartalmazza (Magyarország napjainkig több mint nyolcvan állammal kötött nemzetközi egyezményt a kettős adóztatás elkerülésére), ez tehát azt jelenti, hogy minden külföldi grafikus esetében konkrétan az illetőség szerinti országgal érvényben lévő adóegyezmény szabályait kell a konkrét adókötelezettség megállapítása során alapul venni. (Megjegyezzük, hogy az adóegyezmények szerint a magánszemély adóügyi illetőségét jellemzően az állandó lakóhely, a létérdekek központja, a tartózkodási hely, végső soron pedig az állampolgárság dönti el.) Meg kell azt is említenünk, hogy vannak olyan – pl. Kínával, a Kazah Köztársasággal, Ukrajnával kötött – adóegyezményeink is, amelyek úgy rendelkeznek, hogy a jogdíjból származó jövedelmet korlátok között az az állam is megadóztathatja, ahonnan származik (forrásország), ami jelen esetben Magyarország. Ezekben az esetekben korlátozásképpen az adóegyezmény tartalmazza a Magyarország mint forrásország által kivethető adó legmagasabb mértékét. Az Art. 4. számú melléklete tartalmazza a külföldiek belföldi kifizetőtől származó, adó- és adóelőleg-levonási kötelezettség alá eső belföldről származó jövedelmeire – közöttük a jogdíjakra is – vonatkozó szabályokat. A hivatkozott melléklet 2. pontja szerint a nemzetközi egyezmény (adóegyezmény) szerinti adót vonja le a kifizető, ha a kifizetés időpontjáig a külföldi illetőségű magánszemély, illetőleg a képviseletében eljáró személy a melléklet szerinti igazolásokat és nyilatkozatokat csatolja. A melléklet 3. pontja értelmében nem kell az adót levonni, bevallani és megfizetni, ha az érvényben lévő adóegyezmény szerint a bevétel nem adóztatható belföldön, és a külföldi illetőségű magánszemély illetőségét igazolja. Az első feltételről elmondható, hogy általában teljesül, mivel az egyezmények azt mondják ki, hogy ezek a jövedelmek csak az illetőség (a haszonhúzó) országában adóznak. Ha mégis mindkét helyen adóznának (a kifizető és a jogosult országában is), akkor a kifizetőnek az adóegyezmény szerinti adót kell levonnia. Azonban mindkét esetben, tehát ha a kifizető nem von adót, vagy nem a belföldi szabályok szerinti adót vonja le, szükséges az illetőségigazolás csatolása. A külföldi illetőség igazolására a külföldi adóhatóság által kiállított okirat hiteles magyar nyelvű fordításáról készült másolat szolgál. Az illetőséget évente igazolni kell, akkor is, ha nem változik. Ezt az igazolást év végéig a kifizetőnek be kell szereznie. Amennyiben a külföldi személy a kifizetést követően év végéig nem nyújtja be az igazolást, a kifizetőnek a tárgyév utolsó hónapjában az adót a magyar szabályok szerint be kell vallania és megfizetnie. A leírtakra tekintettel tehát célszerű előre gondolkodni, és javasolható, hogy a cég a grafikusokkal kötött felhasználási vagy megbízási szerződésekben kötelezően írja elő számukra az illetőségigazolás benyújtását, mint kifizetési (átutalási) feltételt. Illetőségigazolás hiányában történő kifizetés esetén a cégnek a saját költségére kell az adókat megfizetnie, melynek visszatérítésére legfeljebb peres úton lehet jogosult. Ha az illetőségigazolás elkésve – a következő évben – érkezik meg, önrevízió útján módosításra van lehetőség a tévesen megfizetett adó miatt. Ezen túlmenően az előzőekben már leírtak szerint fontos momentum, hogy már kész művek (grafikák) felhasználása esetén csak vagyoni jog átadásáról és az ezért járó jogdíjról beszélhetünk, azonban a kérdésben leírtak arra utalnak, hogy a külföldi magánszemélyek a cég számára új grafikai műveket állítanak elő. Ez pedig a személyes munkavégzésüket (megbízási jogviszony) feltételezi, ezért a külföldi grafikusok számára adott összegeknek jogdíj mellett vélelmezhetően alkotói munkáért járó díj- (megbízásidíj-) tartalma is van. A nem Magyarországon végzett grafikusi munkákért járó díjazás mint vállalkozási nyereség (korábbi minősítés szerint önállóan kifejtett tevékenységből vagy szabadfoglalkozásból származó jövedelem) tipikusan a magánszemély illetősége szerinti országban esik személyijövedelemadó-kötelezettség alá, de e tekintetben is elmondható, hogy mindig az adott országgal érvényben lévő adóegyezmény előírásait kell követni. Ezen túlmenően a külföldi grafikusok számára kifizetett megbízási díj társadalombiztosítási kötelezettségeket is von(hat) maga után. Uniós tagállamban, illetőleg olyan országban illetőséggel bíró grafikusok esetén, amelyekkel Magyarországnak van szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezménye (pl. Kanada, Kína, Korea, Mongólia, Japán stb.), biztosítási és járulékfizetési kötelezettség szempontjából az unió koordinációs szabályait (883/2004/EK rendelet, illetve 987/2009/EK rendelet), illetve a konkrét szociális egyezmény előírásait kell követni (Tbj-tv. 13. §). Ezeket a szabályokat (alkalmazásukat) célszerű – egyebek mellett – az OEP, illetve a NAV honlapján tanulmányozni. Annyit megemlítünk, hogy az uniós szabályok általában a munkavégzés (tevékenység végzésének) helye vagy a lakóhely szerinti országhoz kötik a biztosítási jogviszony létrejöttét, ezért, mivel tudomásunk szerint Magyarországon nem történik munkavégzés, illetőleg a lakóhelyük nem itt található, a más tagállami grafikusok esetén nem lehet szó magyarországi biztosítási jogviszonyról sem. Ez azonban nem jelenti a társadalombiztosítási kötelezettségek alóli mentességet, hanem csak azt, hogy azokat nem Magyarországon, hanem a munkavégzés helye vagy a lakóhely szerinti tagállamban, annak szabályai szerint kell az érintett személy(ek) után – jellemzően pénzügyi képviselő vagy a munkát elvégző személy útján – teljesíteni. A szociális egyezmények is többnyire a munkavégzés helye, illetve a munkát végző személy […]