Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2009. január 27-én (143. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2452

[…] a munkahelyre, illetőleg a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. A munkavállalónak a szabadság megszakításával összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit a munkáltató köteles megtéríteni. Az Mt. 134. § (7) bekezdése értelmében a (3) bekezdés a) pontjában foglaltak alkalmazásakor legfeljebb a rendes szabadság egynegyedét lehet az esedékesség évét követően kiadni. Az Mt. 134. § (8) bekezdése értelmében a (7) bekezdés első mondatában foglaltaktól eltérni csak akkor lehet, ha az a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt – különösen baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetve elhárítása érdekében - szükséges. Az Mt. 134. § (9) bekezdése értelmében a (3) bekezdés a) pontja, illetve a (6) bekezdés alkalmazásakor kivételesen fontos gazdasági érdeken a rendes szabadság kiadásával kapcsolatos, munkaszervezéstől független olyan körülményt kell érteni, melynek felmerülése esetén a rendes szabadságnak az esedékesség évében teljes mértékben történő kiadása a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolná. Az Mt. 134. § (10) bekezdése értelmében a rendes szabadságnak az esedékesség évében nem teljes mértékben történő kiadása esetén a munkáltató nem hivatkozhat a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok, illetve a kivételesen fontos gazdasági érdek fennállására, ha az esedékesség évéből még fennmaradó időtartamon a rendes szabadságot – (8) bekezdés szerinti, működési körét érintő ok következményei orvoslása mellett, illetve a (9) bekezdés szerinti gazdasági érdeke sérelme nélkül – kiadhatta volna. Kivételes gazdasági érdek fogalmával összefüggésben a vonatkozó rendelkezéshez fűzött miniszteri indoklás a következő megjegyzéseket fűzi: "A munkáltatónál jelentkezhetnek olyan körülmények, amelyek lehetetlenné teszik a szabadság esedékesség évében történő kiadását (kár elhárítása stb.). A kivételes gazdasági érdeket megalapozó körülménynek a munkaszervezéstől függetlennek kell lennie, ami azt jelenti, hogy a munkáltató nem élhet az esedékesség évét követő évben való kiadás eszközével – a várható munkamennyiségre és a rendelkezésre álló létszámra tekintettel – előre megtervezett módon, hanem csak kivételesen. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a szabadság kiadásának elhalasztása a munkáltató által jogszerűen igénybe vehető végső eszköz lenne, ez csak egyike – például a munkaidő-beosztás megváltoztatása, munkaerő-felvétel, munkaerő-kölcsönzés igénybevétele mellett, azokkal egy sorban – az ilyen lehetőségeknek." Az Mt. 134. § (3) bekezdésének 2009. január 1-jétől hatályos utolsó mondata értelmében a b) pontban szereplő rendelkezéstől érvényesen eltérni nem lehet, azonban az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni azt a szabadságot, […]