Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2004. március 9-én (32. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 549

[…] megállapítása az általános szabályokhoz igazodik. A megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott munkavállaló munkaidejének munkaidőkeretben történő megállapítása során a munkaórák számát úgy kell megállapítani, hogy az ne haladja meg az általános (nem megszakítás nélküli) munkarendben dolgozó munkavállalók által teljesített munkaórák számát. Az Mt. általános rendelkezése szerint a munkavállalónak minden héten két pihenőnap jár, amelyek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a heti pihenőnapokhoz való jog korlátozott a rendeltetése folytán a heti pihenőnapokon is működő munkáltatónál, illetve munkakörben, a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, a több műszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végző munkavállaló esetében. A felsorolt esetekben a munkavállalóknak – a heti két pihenőnap (vasárnap) helyett – hetenként 48 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő is biztosítható. Azonban havonta legalább egy alkalommal a pihenőidőt úgy kell kiadni, hogy az vasárnapra essen. Munkaidőkeretben történő foglalkoztatás esetén a munkavállalónak hetenként legalább 40 óra, megszakítás nélküli pihenőidő is adható. Azonban a 40 órás pihenőidőben egy teljes naptári napnak és legalább havonta egy alkalommal a vasárnapnak is bele kell esnie. A legalább heti 40 órát kitevő pihenőidő alkalmazása esetén a munkavállalónak a munkaidőkeret átlagában legalább heti 48 óra pihenőidőben kell részesülnie. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a pihenőnap összevontan is kiadható a munkáltató egyoldalú rendelkezése alapján kéthetente, a kollektív szerződés rendelkezése, vagy a felek megállapodása alapján legfeljebb havonta. A pihenőnapok összevonása esetén az összevonás időtartama nem haladhatja meg az alkalmazott munkaidőkeret időtartamát, és hat nap munkavégzést követően általában a munkavállalónak egy pihenőnap kiadása kötelező. Az Mt. 125. §-ában foglalt rendelkezések értelmében munkaszüneti napon a munkavállaló csak a megszakítás nélküli munkarendben, vagy a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetőleg ilyen munkakörben foglalkoztatható. Ettől érvényesen eltérni nem lehet. A rendelkezések értelmében a munkáltató, illetve a munkakör akkor minősül a munkaszüneti napon rendeltetése folytán működő munkáltatónak, illetve munkakörnek, ha a tevékenysége folytán nyújtott szolgáltatás munkaszüneti napon történő rendszeres igénybevételére a helyben kialakult, illetve az általánosan elfogadott társadalmi szokásokból eredő igény alapján, vagy az élet, egészség, testi épség, illetve vagyontárgyak védelme érdekében kerül sor. Az Mt. 142. §-a értelmében a munkavállalót – eltérő megállapodás hiányában – a munkaszerződésben megállapított személyi alapbérnek megfelelő munkabér illeti meg. A Legfelsőbb Bíróság MK 83. sz. állásfoglalása értelmében személyi alapbér: a) az órabéres munkavállalóknál (mind teljesítménybér, mind időbér alkalmazása esetén) a megállapított személyi órabér, b) a napibéres munkavállalóknál […]