Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2003. január 28-án (7. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 116

[…] díjazás kifizetése történik. Az Szj-tv. szerinti vagyoni jog felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj tehát nem képez járulékalapot, hiszen a vagyoni jog a szellemi termék megtestesítője. A felhasználói szerződésben nem árt meghatározni, hogy a kifizetett összegből mennyi a személyes munkavégzés díja és mennyi a vagyoni jog értéke! Az szja alapját az Szja-tv. szerinti összeg képezi. A felhasználási szerződés alapján kifizetett jövedelem az összevont adóalap része, így a kifizetőnek az adózó nyilatkozata alapján a díjazásból szja-előleget kell vonni. Az Szja-tv. szerint az összevont adóalap adóját csökkenti a szellemi tevékenységet folytató magánszemély e tevékenységből származó jövedelmének 25 százaléka, de legfeljebb 50 ezer forint. E rendelkezés alkalmazásában szellemi tevékenységet folytató magánszemély az, aki eredeti jogosultként olyan önálló, de nem egyéni vállalkozói tevékenységből származó jövedelmet ér el, amelynek eredményeként az 1995. évi XXXIII. találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény szerint szabadalmi oltalom tárgya, valamint szerzői jogi védelem alá tartozó alkotás jön létre, vagy egyébként az Szj-tv. védelemben részesíti. Társadalombiztosítási szempontból nagyon fontos, hogy a személyes munkavégzés ellenértékeként fizetett díjat és a vagyoni jog értékét megkülönböztessük, annak ellenére, hogy mindkettő személyi jövedelemadó-alapot képez. A biztosítási kötelezettség szempontjából irányadó a felhasználási szerződés alapján kifizetett jövedelemnek azon része, amely a személyes munkavégzés díjazása. Amennyiben a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a szerzői jogi védelem alatt álló mű szerzője, előadója (előadóművész) személyes közreműködésre is kötelezett, e tevékenységet a megbízásra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni. A járulékalap megállapításakor a felhasználási szerződés (előadás) szerinti személyes munkavégzés díjazását kell figyelembe venni. A biztosítás ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn. Ha a biztosítás időtartama a biztosítási jogviszony kezdő vagy befejező időpontjának megállapítása hiányában nem állapítható meg, vagy az vitatott, akkor a biztosítás időtartamaként a tevékenység időtartamát, teljesítésére irányuló szerződés esetén a szerződés megkötésétől a teljesítésig eltelt időtartamot, ha sem a tevékenység időtartama, sem a teljesítés időpontja nem állapítható meg, akkor a díj kifizetéséig (esedékességéig) eltelt időtartamot kell figyelembe venni. Ha a díjazásra nem havi rendszerességgel, hanem időszakonként, illetőleg a tevékenység befejezését követően kerül sor, a biztosítási kötelezettséget a díjazás kifizetésekor (esedékességekor) kell elbírálni. A biztosítási kötelezettség elbírálásához a kifizetett díjból – ideértve az előleget is – a személyi jövedelemadó-előleg alapját képező összeget azon időtartam naptári napjainak számával kell elosztani, amelyre a díjazás történt. Felhasználási szerződés esetén a biztosítási kötelezettség megállapításánál figyelembe vehető időtartam a szerződés megkötésétől a mű elfogadásáig eltelt idő. Az előadóművész biztosítási kötelezettsége elbírálásánál figyelembe vehető időtartam a felhasználási szerződés megkötésétől, az előadásra történő felkérés elfogadásától az előadás megtartása napjáig áll fenn, azonban szerződésenként (előadásonként) legfeljebb hét nap vehető figyelembe. Abban az esetben, ha a szerződés időtartama és a kifizetett személyi jövedelemadó alapját képező, személyes közreműködés díja alapján biztosítási kötelezettség jön létre, a kifizetőnek a 18 százalékos nyugdíj-biztosítási járulékot és a 11 százalékos egészségbiztosítási járulékot meg kell fizetnie. A kifizetett díjazás akkor képez járulékalapot, ha a személyi jövedelemadó-alap egy hónapra vetítve eléri vagy meghaladja a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimális bér 30 százalékát. A biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos járulékfizetési teendők második lépése az egyéni járulékfizetési kötelezettség meghatározása. Ennek pontos megállapításához szükséges a szerző arra vonatkozó nyilatkozata, hogy rendelkezik-e legalább 36 órás munkaviszonnyal. A nyilatkozatot eredeti munkaviszony-igazolással kell alátámasztani. Abban az esetben, ha a heti 36 órás munkaviszony fennáll, a biztosított szerző adóalapjából a személyi jövedelemadó mellett a 8,5 százalékos nyugdíjjárulékot, illetőleg tagdíjat – az összevonásra vonatkozó szabályok figyelembevételével, az éves felső határ alapján – kell levonni. Egészségbiztosítási járulékot ebben az esetben nem kell vonni. A munkaviszonnyal nem rendelkező biztosítottól le kell vonni a 8,5 százalék nyugdíjjárulékot, illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíjat és a 3 százalék egészségbiztosítási járulékot is. A jogviszony fennállásának időtartamára a tételes ehót is meg kell fizetni. Amennyiben az elvégzett munka díjazása nem esik biztosítási kötelezettség alá, akkor a teljes szja-alap után százalékos mértékű ehót kell fizetni. A vagyoni értékű jog szja-alapot képező összege szintén nem marad ki a közteherviselés alól, mert ez után százalékos mértékű ehot kell fizetni. A felhasználási szerződés alapján kifizetett jövedelem tehát egy olyan különleges eset, melynek elszámolása során könnyen előfordulhat, hogy amennyiben a szerző nem rendelkezik munkaviszonnyal, és a jövedelem biztosítási kötelezettség alá esik, a létező valamennyi járulék típusú társadalombiztosítási terhet meg kell fizetni (társadalombiztosítási járulék, egyéni járulék, százalékos eho, tételes eho). A kérdésben szereplő téma népszerűsége, valamint a gyakorlati munka megkönnyítése érdekében bemutatunk két hatályos APEH-iránymutatást: 1998/23. APEH-iránymutatás a szellemi tevékenység megítélése a személyi jövedelemadó és a társadalombiztosítás összefüggésében (Szja-tv. 39. §, Tbj-tv. 5. §) A magánszemély jövedelmeinek adókötelezettségét az Szja-tv., a tb-járulék alapját a Tbj-tv. határozza meg. Az egyes törvények rendelkezéseinek alkalmazása során mindig az adott törvény fogalmi és hivatkozási rendje a mértékadó, ettől eltérő eset akkor lehetséges, ha az egyik törvény valamely rendelkezése kifejezetten a másik törvényre (annak valamely rendelkezésére) hivatkozik. A Tbj-tv. 5. § (1) bekezdésének g) pontja szerint a felhasználási szerződés alapján személyesen munkát végző személy biztosítottnak számít (meghatározott mértéknél nagyobb tárgyhavi jövedelem esetén). E jövedelem megállapításakor a személyes munkavégzés díjazását kell figyelembe venni (ebből képezhető a járulék), míg a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 3. § szerint a vagyoni jog felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj "nem képez járulékot" (nem terheli a tb-kötelezettség). Az Szja-tv. nem nevesíti a felhasználási szerződés alapján keletkezett jövedelmet, és azon belül nem különbözteti meg a személyes munkavégzés és a vagyoni jog ellenértékét. A Tbj-tv.-ben alkalmazott különbségtétel nem hat ki sem az Szja-tv. 39. § (2) bekezdésében foglaltakra, sem általában az önálló tevékenységből (ahová a szellemi tevékenység is tartozik) származó jövedelem fogalmára és adózási szabályozásra. Mindezek alapján az szja-kötelezettség (és az adókedvezmény) szempontjából nincs jelentősége a felhasználási szerződésben rögzített elkülönítésnek. Ha a magánszemély eredeti jogosultként olyan önálló, de nem egyéni vállalkozói tevékenységből származó jövedelmet ér el, amelynek eredményeként szerzői jogi védelem alá tartozó alkotás jön létre, akkor az a tevékenység "szelleminek" minősül, a jövedelem pedig ebből származónak számít, akár ha a szorosan vett tevékenység ellenértékeként nevesítve, akár ha a megvalósult alkotáshoz fűződő vagyoni jogok ellenértékeként fizetik ki számára. (PM Jövedelemadók főosztálya 868/1998. – APEH Adónemek főosztálya Anf 29/1998.; AEÉ 1998/4.) 1999/83. APEH-iránymutatás a felhasználási szerződés alapján tevékenységet folytatók utáni járulék- és egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettségről [Tbj-tv. 5. § g), 195/1997. (XI. 5.)Korm. rendelet 3. §, Eho-tv. 3., 6. §] A felhasználási szerződés alapján személyesen […]