Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2020. november 10-én (388. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 6622

[…] egyrészről nem a tevékenység ellenértéke, másrészről nincs biztosítási jogviszony mögötte, ami megalapozná a járulékfizetési kötelezettséget. Az Mt. 172. §-ának (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy "A kártérítés alapjául szolgáló jövedelem meghatározásánál a jövedelmet – a jogosultat a társadalombiztosítási szabályok szerint terhelő – járulékkal csökkentett összegben kell figyelembe venni". A Tbj-tv. 32. §-ának b) pontja egyértelműen ki is mondja, hogy a jövedelmet pótló kártérítés nem képez társadalombiztosításijárulék-alapot. A bíróság az ítéletében ez alapján állapítja meg a kártérítés összegét, ezért a munkáltatónak a járulékkal nem kell foglalkoznia.Az Szja-tv. 1. §-a (9) bekezdésének a) pontjában foglaltak értelmében az elmaradt jövedelemre tekintettel kifizetett, juttatott kártérítés címén megszerzett bevétel esetén az adókötelezettség jogcímét, valamint az adókötelezettségeket az elmaradt jövedelemre irányadó rendelkezések szerint kell meghatározni.Az Mt. rendelkezéseiből, valamint a hivatkozott KMK-véleményből következően tehát a bíróság az elmaradt munkabér címén járó kártérítést bruttó összegben határozza meg. (A fentiekben leírtak szerint a kártérítés alapjául szolgáló jövedelemből a káronszerzés tilalmának általános elvére tekintettel levont – a jogosultat a társadalombiztosítási szabályok szerint terhelő járulékokkal megegyező – összeg értelemszerűen nem minősül köztehernek.)Előzőek alapján a személyi jövedelemadó szempontjából a bíróság által megítélt kártérítés összegét kell az adóelőleg alapjául szolgáló bérjövedelemnek tekinteni, amelyből a személyi jövedelemadót le kell vonni, be kell vallani és be kell fizetni. A Szocho-tv. 1. §-ának (1) bekezdése […]