Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2017. március 21-én (315. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5352

[…] alapján. Tudni kell azonban, hogy a munkaköri alkalmasság elsőfokú véleményével egyet nem értés esetén mind a munkavállaló, mind a munkáltató az orvosi vélemény kézhezvételétől számított 15 napon belül kérheti a munkaköri alkalmasság másodfokon történő orvosi elbírálását. A munkaköri alkalmasság másodfokú vizsgálatát és véleményezését a munkáltató telephelye szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szakellátó hely végzi. Amennyiben a soron kívüli alkalmassági vizsgálat azt állapítja meg, hogy a munkavállaló munkaköre ellátására nem alkalmas, akkor a munkavédelmi szabályok értelmében az adott munkakörben nem foglalkoztatható. Az egészségügyi ok a munkavállaló képességével összefüggő felmondási ok, de nem köteles a munkáltató felmondással élni, ha az időszakos vagy soron kívüli munkaköri és szakmai alkalmassági vizsgálat során megállapítást nyer, hogy a munkavállaló munkakörének ellátására egészségügyi okból alkalmatlan, továbbá akkor sem köteles a munkavállaló számára a munkahelyen egészségügyi alkalmasságának megfelelő munkakört felajánlani, ha van ilyen betöltetlen munkakör. A munkavállaló ilyenkor mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége teljesítése alól, ugyanakkor a munkaszerződés szerinti munkakörben történő foglalkoztatás tilalma miatt a munkáltató is mentesül foglalkoztatási kötelezettsége alól. Annak nincs akadálya, hogy a munkáltató ezen idő alatt kiadja a munkavállaló szabadságát, azonban a szabadság lejártát követően ismét beáll a munkáltató foglalkoztatási, illetve a munkavállaló munkavégzési kötelezettsége, amely a tilalmazott munkakörben nem lehetséges. A munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége a munkaszerződés szerinti munkakörben történő foglalkoztatásra terjed ki, aminek teljesítése a munkavállaló munkaköri egészségügyi alkalmatlansága esetén jogszabályi tilalomba ütközik, és ez zárja ki, hogy a munkáltató eleget tehessen foglalkoztatási kötelezettségének. Erre az időre a munkavállalót állás-időre járó díjazás nem illeti meg, mert a munkáltató elháríthatatlan külső okból nem tudja foglalkoztatási kötelezettségét teljesíteni. Kivételt képez ez alól az, ha a munkavállaló egészségügyi alkalmatlansága a munkáltatónál bekövetkezett munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbetegedés eredménye. E kivételek megállapíthatóságának hiányában, ha a keresőképtelenség megszűnése után a munkavállalót a soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálat munkaköre ellátására alkalmatlannak minősíti, gyakorlatilag díjazás nélkül szünetel a munkavégzési kötelezettsége. Ebben a helyzetben nyilvánvalóan a munkavállalónak fűződik érdeke a munkaviszony mielőbbi megszüntetéséhez, és felmond vagy kezdeményezi a közös megegyezéssel történő megszüntetést, illetve elfogadja, ha a munkáltató kezdeményezi azt. Ha ebben a helyzetben a munkáltató – bármilyen megfontolásból?- mégis a munkavállaló képességével összefüggő oknak tekinthető egészségügyi okból a munkaviszony felmondással történő megszüntetése mellett dönt, figyelemmel kell lennie az ún. védett korú munkavállalókra vonatkozó szabályozásra. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjasnak nem minősülő munkavállaló határozatlan tartamú munkaviszonyát a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül, a munkavállaló képességével összefüggő okból akkor szüntetheti meg, ha a munkahelyen nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör, vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja. Figyelemmel kell lennie továbbá arra is, hogy a munkavállaló ilyen okból történő […]