Alkalmi munkavállalók munkaideje
Kérdés
Munkanapnak számít-e a vidéki babaruhavarrásra alkalmazott alkalmi munkavállalók esetében az a nap, amelyen hetente egyszer Budapestre utaznak a munkáltatóhoz azért, hogy leadják a megvarrott ruhákat? A munkavállalók ezen a napon ténylegesen nem dolgoznak, csak a készárut adják le. Elszámolhatja-e a munkáltató az utazási költséget a megvásárolt vonatjegyek alapján?
Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2011. június 28-án (199. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3412
[…] köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidejét munkában tölteni, illetőleg ezalatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni, a munkáját személyesen ellátni. A munkavállaló a munkát a munkáltató utasítása szerint köteles ellátni [Mt. 102. § (1) és (2) bekezdései, 103. § (1) bekezdésének a) és d) pontjai, 104. § (1) bekezdése]. Álláspontunk szerint ezeket a munkaviszony elsődleges ismérveit jelentő szabályokat a kérdésbeli munkavállalók jogviszonyára nem lehet kivetíteni, másként fogalmazva, a babaruhák varrását végző munkavállalók tevékenysége a tartalmát tekintve az egyszerűsített foglalkoztatás keretében megvalósuló alkalmi munka (amely lényegében munkaviszonyt takar) fogalmának nem felel meg. Az egymástól elkülönült helyen lévő munkaadó és munkavállaló között nem valósulhat meg az olyan állandó, szoros együttműködést igénylő kötött jogviszony, mint a munkaviszony. Megítélésünk szerint a vidéken lakó, és a lakásán (vagy a saját maga által biztosított helyiségben) dolgozó munkavállaló foglalkoztatása tartalmilag a bedolgozói jogviszonynak felel meg. A 24/1994. Korm. rendelet 3. §-a szerint bedolgozói jogviszony olyan önállóan végezhető munkára létesíthető, amelyre a teljesítménykövetelmény munkanorma formájában, illetőleg más mennyiségi vagy minőségi mutatókkal meghatározható. A munkavégzés helye – a szociális foglalkoztatónál fennálló bedolgozói jogviszonyt kivéve – a bedolgozó személyi igazolványba bejegyzett lakóhelye, vagy más, általa, a munkavégzés céljára biztosított helyiség (24/1994. Korm. rendelet 5. §). A bedolgozó a munkáját – eltérő megállapodás hiányában – saját munkaeszközzel, a foglalkoztató által biztosított anyaggal, önállóan, a munkáltató közvetlen irányítása nélkül végzi. Munkájához a vele közös háztartásban élő, az Mt. rendelkezései szerint munkaviszony létesítésére jogosult személyek segítségét is igénybe veheti (24/1994. Korm. rendelet 5. és 13. §). A bedolgozói jogviszony a foglalkoztató és a bedolgozó közötti megállapodás alapján jön létre, melyet írásba kell foglalni. A megállapodásban meg kell határozni a bedolgozó által végezhető tevékenységet, a munkavégzés helyét, valamint a költségtérítés módját, illetve mértékét [24/1994. Korm. rendelet 4. § (1) és (2) bekezdései]. […]
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2011. június 28-án (199. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3412
[…] köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidejét munkában tölteni, illetőleg ezalatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni, a munkáját személyesen ellátni. A munkavállaló a munkát a munkáltató utasítása szerint köteles ellátni [Mt. 102. § (1) és (2) bekezdései, 103. § (1) bekezdésének a) és d) pontjai, 104. § (1) bekezdése]. Álláspontunk szerint ezeket a munkaviszony elsődleges ismérveit jelentő szabályokat a kérdésbeli munkavállalók jogviszonyára nem lehet kivetíteni, másként fogalmazva, a babaruhák varrását végző munkavállalók tevékenysége a tartalmát tekintve az egyszerűsített foglalkoztatás keretében megvalósuló alkalmi munka (amely lényegében munkaviszonyt takar) fogalmának nem felel meg. Az egymástól elkülönült helyen lévő munkaadó és munkavállaló között nem valósulhat meg az olyan állandó, szoros együttműködést igénylő kötött jogviszony, mint a munkaviszony. Megítélésünk szerint a vidéken lakó, és a lakásán (vagy a saját maga által biztosított helyiségben) dolgozó munkavállaló foglalkoztatása tartalmilag a bedolgozói jogviszonynak felel meg. A 24/1994. Korm. rendelet 3. §-a szerint bedolgozói jogviszony olyan önállóan végezhető munkára létesíthető, amelyre a teljesítménykövetelmény munkanorma formájában, illetőleg más mennyiségi vagy minőségi mutatókkal meghatározható. A munkavégzés helye – a szociális foglalkoztatónál fennálló bedolgozói jogviszonyt kivéve – a bedolgozó személyi igazolványba bejegyzett lakóhelye, vagy más, általa, a munkavégzés céljára biztosított helyiség (24/1994. Korm. rendelet 5. §). A bedolgozó a munkáját – eltérő megállapodás hiányában – saját munkaeszközzel, a foglalkoztató által biztosított anyaggal, önállóan, a munkáltató közvetlen irányítása nélkül végzi. Munkájához a vele közös háztartásban élő, az Mt. rendelkezései szerint munkaviszony létesítésére jogosult személyek segítségét is igénybe veheti (24/1994. Korm. rendelet 5. és 13. §). A bedolgozói jogviszony a foglalkoztató és a bedolgozó közötti megállapodás alapján jön létre, melyet írásba kell foglalni. A megállapodásban meg kell határozni a bedolgozó által végezhető tevékenységet, a munkavégzés helyét, valamint a költségtérítés módját, illetve mértékét [24/1994. Korm. rendelet 4. § (1) és (2) bekezdései]. […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
