Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2011. január 18-án (188. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3234

[…] lehetőségével. Mindenképpen érdemes megvizsgálni, hogy a folyósítás lakcímre vagy folyószámlára történt-e? Egyszerű a dolog akkor, ha az előbbi történt. Ebben az esetben ugyanis érdemes a postától úgynevezett tudakozvánnyal megérdeklődni, hogy a kiutalt összeget kinek az aláírásával vették fel, és ezzel a ténnyel azon nyomban fellebbezést lehet benyújtani a határozat ellen, melyet a kiadó hatóság azonnal kénytelen lesz visszavonni, és a tudakozványon szereplő személy ellen kiadni. Természetesen, ha a levélírónk neve szerepel felvevőként, akkor már bűnesettel állunk szemben, és ismeretlen tettes ellen feljelentéssel kell élni. Sokkal bonyolultabb az eset, ha a fogyatékossági támogatást folyószámlaszámra folyósította a hatóság. Itt egyrészt meg kell vizsgálni, hogy a számlához az igénylő halála után ki férhetett hozzá, amennyiben ez nem vezet eredményre, akkor az örökléssel is foglalkozni kell. Egyértelmű kijelentés az, hogy jogalap nélkül veszi igénybe a fogyatékossági támogatást az a személy, aki arra nem jogosult. Tehát aki a jogosult halála esetén a kiutalt fogyatékossági támogatást jogalap nélkül vette fel, köteles azt visszafizetni, ha erre határozatban kötelezték. Ebből következően a jogalap nélkül felvett fogyatékossági támogatást attól lehet visszakövetelni, akinek az ellátás felvétele felróható, feltéve hogy az ellátás megszűnésétől számított kevesebb mint három év telt el. Megállapíthatjuk, hogy az idézett joghelyek alapján kizárólag akkor van helye visszafizetésre kötelező határozatnak, ha a folyósító szerv minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a kötelezett vette fel a folyósított összeget, és a jogalap nélküli folyósítás kézhezvétele, valamint a visszafizetésre kötelezés időpontja között kevesebb mint három év telt el. Ez utóbbit egy példával a következőképpen tudnánk szemléltetni: a folyósító szerv észrevételezi a téves kifizetést. 2010. szeptember 5-én kiadja a visszafizetésre kötelező határozatot, melyet a kötelezett szeptember 15-én vesz kézhez bizonyíthatóan. Ebben az esetben innen visszamenőleg három évre, tehát a 2007. szeptemberi ellátással bezárólag jogos a visszafizettetés. Amennyiben bizonyítható, hogy a számlához kizárólag levélírónk fért hozzá, abban az esetben sajnálatos módon nincs más lehetőség, a felvett összeget vissza kell fizetnie. Más a helyzet, ha ezt a hivatal nem tudja bizonyítani. Ilyenkor lép be a hagyaték, az öröklés, az örökség. A folyósító szerv sok esetben nem értesül a halálesetről kellő időben ahhoz, hogy igényét bejelentse a hagyatékra. Ezért az esetek túlnyomó részében póthagyatéki eljárást kell indítania ahhoz, hogy a kintlévőségéhez hozzájusson. Olvasónk által említett esetben azonban, úgy tűnik, erre a folyósító szervnek nem volt lehetősége, hiszen egyértelmű, hogy póthagyatéki eljárást indítani lehetetlenség, ha hagyatéki eljárás sem volt. Itt azonban felmerül az örökösök felelőssége, hiszen az ő nyilatkozatuk alapján – miszerint sem tartozása, sem vagyona, sem semmi […]