Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2009. október 13-án (160. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2751

[…] állapítható meg, aki rendelkezik legalább 40 év szolgálati idővel, és nem áll a Tbj-tv. szerinti biztosítással járó jogviszonyban. Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra pedig az jogosult, aki legalább 37 év szolgálati időt szerzett, és megfelel az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultsághoz szükséges egyéb feltételeknek. (Ebben az esetben a nyugellátás összegét a hiányzó szolgálati évek számától függő mértékben, és az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárig hátralévő idő hosszával arányosan kell csökkenteni.) 2008-ban még azok a nők voltak jogosultak előrehozott öregségi nyugdíjra, akik 1951-ben vagy korábban születtek – az irányadó korhatárt még nem érték el –, de az előírt szolgálati időt (38 év) megszerezték. Az előrehozott nyugdíj igénybevételéhez a biztosítási jogviszonyt akkor is meg kellett szüntetni. Az előrehozásra jogosító "nyugdíjkorhatár" 2009-től történő emelése, valamint az "előrehozási feltételek" ezen időponttól szigorodó feltételei miatt aránytalanul kedvezőtlen helyzet elkerülése érdekében, a 2007. évi CLVI. tv. gondoskodik az átmeneti korcsoportba tartozó igénylők nyugellátására való jogosultsági feltételeinek rendezéséről is. A kérdésben szereplő munkavállaló esetében ez azt jelenti, hogy mivel az előrehozott öregségi nyugdíjra már a 2008. évi feltételekkel jogosultságot szerzett, de azt 2008. évben nem, hanem később – 2009-ben vagy azt követően – érvényesíti, az átmeneti szabályok alkalmazhatósága szempontjából úgy kell tekinteni, mint aki 2008-ban előrehozott öregségi nyugdíjra volt jogosult (feltéve hogy az előírt szolgálati idővel is rendelkezett), akkor is, ha a biztosítása alapjául szolgáló jogviszonyát nem 2008-ban, hanem később – azaz az ellátás tényleges igénybevételekor – szünteti meg. Mivel az előrehozott öregségi nyugdíj megállapításának feltétele az, hogy a kérelmező ne álljon a Tbj-tv. szerinti biztosítási jogviszonyban – jelen esetben közalkalmazotti jogviszonyban –, figyelemmel kell lenni a biztosítási jogviszony megszüntetésének időpontjánál a felmentési szabályokra. Gyakorlatilag előre kell kiadni a felmentési időt. Felmentés esetén a felmentési idő legalább hatvan nap, de a nyolc hónapot nem haladhatja meg. Ha hosszabb felmentési időben a felek nem állapodnak meg, és a kollektív szerződés sem ír elő ilyet, a hatvannapos felmentési idő a közalkalmazotti jogviszonyban töltött a) öt év után egy hónappal; b) tíz év után két hónappal; c) tizenöt év után három hónappal; d) húsz év után négy hónappal; e) huszonöt év után öt hónappal; f) harminc év után hat hónappal meghosszabbodik. A munkáltató legalább a felmentési idő felére köteles a közalkalmazottat mentesíteni a munkavégzés alól. A munkavégzés alól a közalkalmazottat – a mentesítési idő legalább felének megfelelő időtartamban – a kívánságának megfelelő időben és részletekben kell felmenteni. Végkielégítés illeti meg a közalkalmazottat, ha közalkalmazotti jogviszonya a) felmentés; b) rendkívüli lemondás vagy c) a munkáltató jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik meg. Nem jogosult végkielégítésre a közalkalmazott, ha felmentésére – az egészségügyi okot kivéve – tartós alkalmatlansága, vagy nem megfelelő munkavégzése miatt került sor. Nem jár továbbá végkielégítés a közalkalmazottnak, ha legkésőbb a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül. A Kjt. szabályozza, hogy a törvény alkalmazása szempontjából ki minősül nyugdíjasnak. Ezek szerint a törvény alkalmazása szempontjából a közalkalmazott akkor minősül nyugdíjasnak, ha a) a hatvankettedik életévét betöltötte, és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság), illetve b) az a) pontban említett korhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban, vagy c) korkedvezményes öregségi nyugdíjban, vagy d) előrehozott (csökkentett összegű előrehozott) öregségi nyugdíjban, vagy e) szolgálati nyugdíjban, vagy f) korengedményes nyugdíjban, vagy g) más, az öregségi nyugdíjjal egy tekintet alá eső nyugellátásban, illetőleg h) rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesül. A közalkalmazott akkor részesül a b)-h) pontokban felsorolt nyugellátásban, amikor a nyugellátást kérelmére megállapították. A fentiekben foglaltakon túlmenően, a törvény alkalmazásában nyugdíjasnak minősül az a közalkalmazott, aki az előrehozott nyugdíj feltételeivel rendelkezik, és felmentésére a 30. § (1) bekezdése e) pontja alapján kerül sor. A kérdésből az állapítható meg, hogy a munkavállaló családi okokra hivatkozva kérte a munkavégzés alóli felmentését 2009. május 4-től, amit a munkáltató engedélyezett. A munkavállaló jelenleg is felmentési idejét tölti. Az sajnos nem derül ki, hogy ez egyben a jogviszony felmentéssel történő megszüntetésének keretében történt-e, vagy csak úgy mentesítette a munkáltató a munkavégzési kötelezettsége alól. Zavaros, hogy a munkavállaló milyen felmentési […]