Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2008. október 14-én (137. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2342

[…] 2. §). A munkavállalónak tehát a fent említett kötelezettségekkel kell számolnia, akár bel-, akár külföldi állampolgár. A külföldi munkavállalók esetében – a társadalombiztosítási kötelezettségek vonatkozásában – figyelemmel kell lenni arra, hogy EGT-ország állampolgáráról, avagy olyan ország polgáráról van-e szó, amely országgal hazánknak hatályos szociálpolitikai megállapodása van. Az EGT-állampolgárok esetében ugyanis az uniós szabályok, míg a legutóbb említett személyi kör esetében a szociálpolitikai megállapodások felülírhatják a Tbj-tv. biztosítási kötelezettségre vonatkozó előírásait (Tbj-tv. 13. §). Biztosítási kötelezettség hiányában viszont társadalombiztosítási járulék, illetve nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék fizetésének kötelezettsége fel sem merülhet. Hogy minderre hozzunk egy példát: az uniós szabályok szerint EGT-állam polgára csak egyetlen ország társadalombiztosítása hatálya alá tartozhat. Így, ha egy német állampolgár Németországban munkaviszonyban áll (és biztosítását az E101-es igazolással bizonyítja), Magyarországon már nem terjed ki rá a biztosítási járulék fizetése. Ugyanígy, a Jugoszláviával kötött szociálpolitikai megállapodás kimondja, hogy az egyidejűleg mindkét szerződő fél területén dolgozó munkavállaló annak a félnek a társadalombiztosítási jogszabályai szerint esik biztosítás alá, amelynek területén a dolgozó a biztosítás szempontjából döntő foglalkozását folytatja. Tehát egy szerb állampolgár csak akkor biztosított Magyarországon, ha a "főállása" nálunk van. Magyarországnak egyébként az említett Jugoszláviával kötött egyezményen túl (amelyet a szerb, a montenegrói, bosznia-hercegovinai állampolgárokra alkalmazunk) megállapodása van a volt Szovjetunóval (érvényes a FÁK-országok állampolgáraira), illetve Kanadával, Québeckel, Dél-Koreával és Horvátországgal. Külföldi állampolgárok esetén tehát a társadalombiztosítási jogállás elbírálása során mindig tekintettel kell lenni az EGT szabályaira vagy az említett megállapodásokra. Ugyanez igaz a személyi jövedelemadóra is. Magyarországnak szinte valamennyi állammal van a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó megállapodása. Az szja-kötelezettség megállapítása során a kifizetőnek ennek előírásaiból kell kiindulnia. Munkaviszony esetében az adófizetési kötelezettség általában a tevékenység helye szerinti államban terheli a munkavállalót, kivéve ha nem tölt 183 napnál hosszabb időszakot vagy időszakokat az adóévben vagy bármilyen 12 hónapos időtartamon belül a másik államban, és a díjazást olyan munkáltató fizeti, vagy olyan munkáltató nevében fizetik, aki nem belföldi illetőségű a másik államban, és a díjazást nem a munkáltatónak a másik államban lévő telephelye vagy állandó bázisa viseli. Ami a foglalkoztatással összefüggő munkáltatói iratokat illeti: Az Mt. előírja, hogy a munkaszerződést írásba kell foglalni, melyben a feleknek meg kell állapodniuk a munkavállaló személyi alapbérében, munkakörében, illetve munkavégzési helyében. A munkaszerződés megkötésével egyidejűleg a munkáltatónak a munkavállalót tájékoztatnia kell többek között az irányadó munkarendről, a munkabér egyéb elemeiről, a bérfizetés napjáról, a munkába lépés napjáról, a rendes szabadság mértékének számítási módjáról és kiadásának, illetve a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő megállapításának szabályairól. Ezt az előírt tájékoztatást legkésőbb a munkaszerződés megkötésétől számított harminc napon belül írásban is köteles a munkavállaló részére átadni. A foglalkoztatónak a munkavállalót az adóhatóságon keresztül (Art. 16. §) be kell jelentenie az egészségbiztosítási pénztárhoz. Ennek megtörténtéről […]