Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2006. április 18-án (80. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1406

[…] felső határáig megfizette. Magánnyugdíjpénztár-tag magánszemély esetében az ekho-alap 0,1 százaléka nyugdíjjáruléknak, az ekho-alap 3,9 százaléka magán-nyugdíjpénztári tagdíjnak minősül. Az ekho mértéke 11 százalék, ha a biztosított a nyugdíjjárulékot az adóévben a maximum felső határáig már megfizette. Erről nyilatkozhat a kifizetőnek. A járulékfizetés felső határa számításánál a magánszemélynek az adott kifizetésen kívüli járulékalapot képező jövedelmét, valamint minden ekho-alapot képező bevételének 50 százalékát kell figyelembe venni. Amennyiben az adott kifizetéssel a magánszemély a járulékfizetés felső határát átlépi, a nyilatkozatban a magánszemély megjelölheti az ekho-alapnak a járulékfizetés felső határa eléréséhez szükséges részét. A kifizetőt terhelő ekho az ekho-alap összege után 20 százalék. A befizetett ekho alapján a magánszemély egészségügyi szolgáltatásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra, baleseti járadékra és nyugdíj-biztosítási ellátásra jogosult. A felsorolásból látható, hogy a magánszemély az ekho megfizetésével az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira, vagyis táppénzre, terhességi-gyermekágyi segélyre, gyermekgondozási díjra nem szerez jogosultságot. Táppénzre az a személy jogosult, aki a biztosítás fennállása alatt, vagy annak megszűnését követő első, második vagy harmadik napon válik keresőképtelenné, és a 4 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett. Az egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a keresőképtelenséget és a táppénzre való jogosultságot, azok időtartamát, az ellátás mértékét, illetőleg összegét mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani. Ez a rendelkezés vonatkozik arra az esetre is, ha több biztosítási jogviszony ugyanannál a foglalkoztatónál áll fenn. Ha a biztosított táppénzjogosultsága a megszűnt biztosítás és a keresőképtelenség bekövetkezésekor fennálló újabb biztosítása alapján is megállapítható, táppénzre csak az újabb biztosítása alapján jogosult. Ezt a szabályt kell alkalmazni az egyidejűleg fennálló több jogviszonyból származó jogosultságokra is. A táppénz összegét elsődlegesen az a jövedelem határozza meg, amely után a biztosított egészségbiztosítási járulék megfizetésére kötelezett, hiszen a számítás során a táppénz alapját is ez a jövedelem naptári napi átlaga képezi. Az ellátás mértéke a biztosításban töltött időtől függően a napi átlagkereset 70, illetve 60 százaléka. Az ellátás összege tehát a figyelembe vehető jövedelem naptári napi átlagának a 70 százaléka, abban az esetben, ha a biztosítás két év óta folyamatosan fennáll. A két évnél rövidebb biztosítási idő esetén a figyelembe vehető jövedelem naptári napi átlagának 60 százaléka lesz a táppénz összege. Alapszabályként a táppénz alapját a táppénzre jogosultság kezdőnapját közvetlenül megelőző naptári évben elért 4 százalékos egészségbiztosítási járulék alapjául szolgáló bruttó kereset alapján állapítjuk meg, amennyiben a biztosítottnak az irányadó időszakban legalább 180 naptári napi jövedelme volt. Ha a biztosítottnak a táppénzjogosultság kezdőnapját közvetlenül megelőző évben nem volt 180 naptári napi jövedelme, akkor a táppénzre való jogosultság kezdőnapját megelőző […]