tb Levelek      
Előfizetőink honlapunkon feltett kérdésére 7 napon belül e-mailben választ adunk!
Előfizetőink honlapunkon feltett kérdésére 7 napon belül e-mailben választ adunk!

3 találat a megadott átminősítés tárgyszóra

Az Ön által megadott fenti keresési szempont(ok)nak megfelelő kérdéseket időrendben (legfrissebb elől) jelenítettük meg. Kattintson alább a válasz megjelenítéséhez!

1. találat: AM könyves munkavállaló jogviszonyának munkaviszonnyá minősítése

Kérdés: Joga van-e a munkaügyi ellenőrnek munkaviszonnyá átminősíteni egy AM könyves dolgozó jogviszonyát?
Részlet a válaszból: […]alapján vagy ellenérték nélkül történt. A Met. 1. § (5) bekezdésének módosítása ma már nem korlátozza a minősítés jogát, illetve lehetőségét az ellenőrzéskor fennálló jogviszonyokra, továbbá kiterjeszti az ellenőrzés időpontjában már megszűnt, de korábban fennálló jogviszonyokra is. AM könyves foglalkoztatás esetén a felügyelő szintén jogosult az ellenőrzést megelőzően, illetve az akkor fennálló foglalkoztatási jogviszony minősítésére, amennyiben az adott AM könyv nem tartalmaz bejegyzést, de a felek nyilatkozata arra utal, hogy a munkaviszony létrejött, fennáll, sőt ez esetben a nyilatkozatok és egyéb bizonyítékok alapján bizonyítható, hogy ez nem csak az ellenőrzés napján, hanem már korábbi időponttól is így van. Fontos kiemelni a bírósági állásfoglalást, mely szerint a foglalkoztatónak utólag - az ellenőrzést követően - nincs választási lehetősége a foglalkoztatás formáját tekintve, tehát ha nincs bejegyzés a könyvben, az nem alkalmi foglalkoztatás, sőt az sem - bármennyire morgolódnak a munkáltatók -, ha nincs a dolgozónál az AM könyv az ellenőrzés időpontjában. A[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2009. február 24.
Az olvasói kérdés sorszáma a Társadalombiztosítási Levelek adatbázisban: 2498

2. találat: Megbízási jogviszony - vagy munkaviszony?

Kérdés: Átminősíthető-e munkaviszonnyá a megbízási jogviszony?
Részlet a válaszból: […]beletartozik, valamint hivatkozott arra is, hogy a főkönyvelő otthon, egyedül, saját eszközökkel - tekintettel a felperesi társaság nagyságára és éves árbevételére - nem tudta volna feladatát teljesíteni. A felperes számszerűen kimutatta, hogy munkaviszony esetén kisebb mértékű adófizetési kötelezettsége keletkezett volna, mint a jelen megbízási szerződés alapján, ezért véleménye szerint az alperesi adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdésében foglaltakat nem a jogalkotói célnak megfelelően alkalmazta. Az alperesi adóhatóság ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, azon jogi álláspont fenntartása mellett, mely szerint az Art. 1. § (7) bekezdése alapján a felperes és a főkönyvelő közötti megbízási szerződést valódi tartalma szerint munkaviszonyt létesítő szerződésnek minősítette, tekintettel arra, hogy a szerződésben az Mt. által szabályozott munkaszerződésre utaló tartalmi elemek vannak túlsúlyban. Az alperes előadta, hogy a főkönyvelői munkakör nem egy ügy ellátását jelenti, hanem komplex tevékenységi kört, melyben a főkönyvelő a társaság szervezeti hierarchiájába betagozódva tudja ellátni a feladatát, a kötetlen munkaidő pedig a munkaviszony keretében foglalkoztatottaknál, különösen a vezetőknél alkalmazott módszer. Rámutatott, hogy a felperes a főkönyvelő tevékenységét munkáltatói eszközökkel biztosította, amely jelen esetben éppen a megbízásos jogviszonyt zárja ki. A tevékenységet képező feladatokból az alperes azt a következtetést vonta le, hogy azok a főkönyvelő állandó jellegű lekötöttségét eredményezik, akinek a megbízóval munkaviszonyban álló beosztottjai vannak, és munkáltatói jogkörét működési szabályzat írja le, amely szerint a gazdasági igazgatót annak távollétében helyettesítheti. Az alperes utalt arra is, hogy a szabadság biztosítása annak pihenéssel vagy munkával való eltöltésétől függetlenül munkajogi kategória, valamint kifejtette, hogy a főkönyvelő a bizonylatokkal igazolt költségtérítés helyett a munkaviszonyban álló felperesi dolgozókéval azonos gépkocsi-költségtérítést kapott. Az alperes fenntartotta azon megállapítását is, hogy az IÁS nemzetközi mérleg elkészítésével kapcsolatos szerződés sem fogadható el megbízási szerződésnek, mert abban nem kell az eredményességet garantálni, és mivel a főkönyvelő megfelelő mérleg elkészítését sem vállalta el, így vállalkozási szerződés sem jöhet szóba. Ezzel szemben a megállapodás valójában egy prémiumfeladatot leplez, azaz a felperes a sikeres mérleg elkészítéséért jutalmazta a főkönyvelőt. Az alperes hivatkozott továbbá arra is, hogy a felperes egyoldalúan határozta meg a főkönyvelőnek járó vállalkozási díjat, amely valójában a havi munkabér összege volt. Az alperes az általánosforgalmiadó- és a járulékfizetési kötelezettségek tekintetében is fenntartotta a határozatában foglaltakat, valamint azon felperesi hivatkozás kapcsán, mely szerint munkaszerződés esetén kisebb mértékű adófizetési kötelezettsége keletkezett volna a felperesnek, mint a jelen megbízási szerződés alapján, hangsúlyozta, hogy nem lehet a jogalkotó célja - az Art. 1. § (7) bekezdésében előírtakkal - az adóbevételek növelése, mert ez ellentmondana az ugyanezen szakasz (3) bekezdése szerinti megkülönböztetés nélküli, a törvényeknek megfelelő eljárás alapelvének. Az alperes az általánosforgalmiadó- és a járulékfizetési kötelezettségek tekintetében is fenntartotta a határozatában foglaltakat, valamint azon felperesi hivatkozás kapcsán, mely szerint munkaszerződés esetén kisebb mértékű adófizetési kötelezettsége keletkezett volna a felperesnek, mint a jelen megbízási szerződés alapján, hangsúlyozta, hogy nem lehet a jogalkotó célja - az Art. 1. § (7) bekezdésében előírtakkal - az adóbevételek növelése, mert ez ellentmondana az ugyanezen szakasz (3) bekezdése szerinti megkülönböztetés nélküli, a törvényeknek megfelelő eljárás alapelvének. Az elsőfokú bíróság a keresetet ítéletével elutasította. Ítéletének indokolásában mindenekelőtt leszögezte, hogy az Art. 1. § (7) bekezdése szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni, és az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. Ennek alapján a bíróság álláspontja szerint az adóhatóság jogosult volt a vitatott szerződéseket elnevezésüktől függetlenül valódi tartalmuk szerint minősíteni, ezért a bíróságnak csupán az alperesi jogértelmezés helyességének a kérdésében kellett állást foglalnia. A Ptk. 207. § (1) bekezdése értelmében a szerződési nyilatkozatot úgy kell értelmezni, ahogy azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A bíróság az idézett jogszabályhely kapcsán rámutatott arra, hogy a bírói gyakorlat egységes a tekintetben, hogy a jogviszony minősítése szempontjából a tartalmi elemeknek van döntő jelentőségük, ugyanakkor a Ptk. 207. § (1) bekezdését - az Art. 1. § (7) bekezdésére figyelemmel - azzal a megszorítással kell alkalmazni, hogy az adóhatóság minősítése nem hat ki a felek polgári jogi jogviszonyára, csupán az adott szerződés adóügyi minősítését határozza meg. Ezért a felperes tévesen kifogásolja, hogy az adóhatóság beavatkozott a felek szerződéses autonómiájába. A bíróság ítélete indokolásának további részében részletesen kifejtette azokat az indokokat, amelyek alapján egyetértett a vitatott szerződés alperesi minősítésével. Elsődlegesen a munkajogviszonynak az egyéb jogviszonytól való elhatárolása legfőbb szempontjai kapcsán hivatkozott az Mt. miniszteri indokolására, valamint a Legfelsőbb Bíróság eseti döntései alapján kialakult gyakorlatra, melyek alapján a bíróság szerint látható, hogy a munkaviszony megállapíthatósága szempontjából a legfontosabb a munkáltatót megillető széles körű utasítási jog, a munkavégzés körének, helyének és idejének a munkaadó általi meghatározottsága, a munkaszervezeti függőség, az utasításhoz kötöttség és a munkáltató által biztosított munkaeszközökkel történő személyes munkavégzési kötelezettség. Leszögezte továbbá, hogy a polgári jogban alapvető elvként érvényesülő szerződési szabadságnak a munkajogi kógens szabályozás korlátját képezi, tehát - amint erre a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében rámutatott - az ebben a körben kötött szerződések tekintetében típuskényszer érvényesül. A bíróság kifejtette, hogy a tartós "megbízott" helyzete - tekintettel a tartós, eredményköteles, díjazás ellenében történő munkavégzési kötelezettségre - nagyban hasonlít ugyan a munkaviszonyban álló személy helyzetéhez, míg azonban a munkavállaló munkaereje hangsúlyozottan egy irányban van lekötve meghatározott munkamennyiség (munkaidő) szerint, addig a megbízott több megbízótól kapja a megélhetését nyújtó feladatait, amelyekhez ő maga igazítja a munkaidejét. Leszögezte továbbá, hogy a polgári jogban alapvető elvként érvényesülő szerződési szabadságnak a munkajogi kógens szabályozás korlátját képezi, tehát - amint erre a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében rámutatott - az ebben a körben kötött szerződések tekintetében típuskényszer érvényesül. A bíróság kifejtette, hogy a tartós "megbízott" helyzete - tekintettel a tartós, eredményköteles, díjazás ellenében történő munkavégzési kötelezettségre - nagyban hasonlít ugyan a munkaviszonyban álló személy helyzetéhez, míg azonban a munkavállaló munkaereje hangsúlyozottan egy irányban van lekötve meghatározott munkamennyiség (munkaidő) szerint, addig a megbízott több megbízótól kapja a megélhetését nyújtó feladatait, amelyekhez ő maga igazítja a munkaidejét. A bíróság mindezen szempontok alapján a felperesnek a főkönyvelőjével kötött szerződése minősítésére vonatkozóan azt a következtetést vonta le, hogy a megállapodásban a munkaszerződésre jellemző tartalmi elemek vannak túlsúlyban. Először is a főkönyvelő tevékenységi és feladatköre szoros kapcsolatot feltételez a felperessel, a "megbízott" a felperes alkalmazottait veszi igénybe feladatai ellátásához. Először is a főkönyvelő tevékenységi és feladatköre szoros kapcsolatot feltételez a felperessel, a "megbízott" a felperes alkalmazottait veszi igénybe feladatai ellátásához. Munkáltatói, képviseleti, szerződéskötési és utasításkiadási jogát a működési szabályzatban rögzítettek szerint gyakorolja, amely jogok a munkáltatói jogkör elemei, és megbízási jogviszony keretében nem láthatók el. A felperesi társaság szervezeti és működési szabályzata nemcsak a döntési, de a főkönyvelőt megillető javaslattételi jogosultságot is munkáltatói jogként szabályozza, továbbá a főkönyvelő a felperes szervezetében[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2003. november 18.
Az olvasói kérdés sorszáma a Társadalombiztosítási Levelek adatbázisban: 420
Kapcsolódó tárgyszavak: , ,

3. találat: Vállalkozási jogviszony vagy munkaviszony?

Kérdés: Átminősíthető-e munkaviszonnyá az egyéni vállalkozó foglalkoztatása, vagyis megvéd-e a vállalkozói igazolvány?
Részlet a válaszból: […]bevezetett árut vagy szolgáltatást védjeggyel, kizárólagosan forgalmazza. A márka vagy védjegy használati jogának átadása mellett kereskedelmi, pénzügyi, vezetési és egyéb piaci jellegű tanácsadást, szolgáltatást nyújt a kiskereskedőnek, aki ennek fejében díjat fizet. A felperesi előadás szerint a franchise-szerződés közte és az A. Kft. között jött létre. A szerződés lényeges tartalmi elemeinek ismeretében megállapítható, hogy abban az esetben, ha a felperes a benzinkútkezelőket vállalkozási szerződés keretében foglalkoztatta volna, az A. Kft.-vel szemben szerződésszegést követett volna el, a kútkezelők ugyanis nem alanyai a franchise-szerződésnek, így üzleti tevékenységük során őket a védjegyhasználat, illetve a kizárólagos forgalmazási jog nem illette volna meg. A benzinkútkezelők feladatleírása egyébként olyan kötelezettségeket is tartalmaz - öltöző tisztán tartása, számla-, illetve nyugtaadási kötelezettség teljesítése stb. -, melyek nyilvánvalóan nem a franchiser előírásai. Nem fogadta el a megyei bíróság azt a felperesi álláspontot sem, hogy eredménykötelemről, azaz vállalkozási szerződésről van szó, mert olyan munkaszerződés nem köthető, mely szerint a dolgozó akkor kap bért, ha az előírásokat maradéktalanul teljesíti. A közigazgatási iratok között becsatolt táblázat tartalma azt támasztja alá, hogy kombinált bérezési formát alkalmaztak, alapjuttatás plusz jutalék formájában. Az alapjuttatást a benzinkútkezelők minden esetben megkapták, a jutalék volt az, amit az eltöltött idő és a teljesített forgalom függvényében fizettek részükre. Mindezek alapján a megyei bíróság megállapította, hogy az eljárt közigazgatási szervek nem sértettek jogszabályt, amikor a benzinkútkezelők foglalkoztatását az Mt. hatálya alá tartozó munkaviszonynak minősítették, és a szabálytalanság miatt a felperessel szemben szankciót alkalmaztak. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatását és a keresete szerinti döntés hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Met. 3. §-át. Ez a rendelkezés lehetővé teszi, hogy egy adott jogviszonyt minősítsen a munkaügyi felügyelő, de nem teszi lehetővé, hogy egy szerződésen és a felek akaratán alapuló jogviszonyt átminősítsen. Jogszabálysértő tehát a határozat azért is, mert egy fennálló jogviszonyt - melynek kétségkívül vannak a munkaviszonyhoz hasonló elemei - átminősített az államigazgatási hatóság, kényszerítve ezzel a feleket arra, hogy szerződéses akaratuktól eltérő jogviszonyt hozzanak létre. Kifejtette, hogy az Mt. nem határozza meg valóban egzakt módon a munkaviszony fogalmát, a szakirodalom azonban részletesen kidolgozta a munkaviszony öt lényeges elemét, amelyek: a munkáltató utasítási joga, a munkáltató eszközeivel való munkavégzés, a munkáltató telephelyén, a munkáltató által meghatározott időben és munkabérért történő foglalkoztatás. Ha bármelyik lényeges elem az adott jogviszonyban hiányzik, az munkaviszonynak nem minősíthető. Álláspontja szerint azzal, hogy mind a benzinkútkezelők, mind az ügyvezető egybehangzó állítása szerint a felperes vezetőinek utasítási joga a benzinkútkezelők felé nem állt fenn - hiszen azok munkaidő-beosztásukat saját maguk állapítják meg, az üzemanyag-rendelést maguk irányítják, gyakorlatilag a kutat üzemeltetik -, a jogviszony munkaviszonynak semmiképp nem tekinthető. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet felülvizsgálata kizárólag jogszabálysértésre hivatkozással kérhető. Ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást, vagyis azt sérelmezi, hogy a bíróság a tényállást a Pp. 206. §-ának megsértésével állapította meg, a Pp. 275/A §-ának (2) bekezdése csak akkor alkalmazható, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. A felülvizsgálati eljárás keretében nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. A felperes a munkaügyi felügyelő jogviszony-minősítési jogköre gyakorlásának módja miatt értékelte jogszabálysértőnek a jogerős ítéletet. A perbeli ügyben a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint a megyei bíróság a tényállást a felek előadásainak és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapította meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálta el. A részletesen feltárt tényállásból kiindulva a foglalkoztatás mibenléte, egyes elemeinek értékelése és elemzése alapján döntött a megyei bíróság a felperes és dolgozói közötti jogviszony minősítése tárgyában. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a megyei bíróság - ennek eredményeként levezetett - jogi okfejtésével. A franchise-szerződésből következően a beszerzett üzemanyagot a felperesi kft. - mint a szerződés jogosultja - forgalmazta. A kútkezelők tevékenységükkel kockázatot nem vállaltak. A benzinkút nyitva[…] részlet vége a válaszból.
Ha szeretné a választ elolvasni, akkor kérjük kattintson ide!
A válasz időpontja: 2003. november 4.
Az olvasói kérdés sorszáma a Társadalombiztosítási Levelek adatbázisban: 410