Nemzetközi fuvarozást végző sofőr munkaideje, pótlékai
Kérdés
Mennyi lehet a ledolgozott idő, a pihenőidő és a rendelkezésre állási idő egy nemzetközi fuvarozásban dolgozó sofőr foglalkoztatása esetén? Milyen esetben kell alapbért, illetve pótlékokat fizetni? Végezheti egyszerűsített foglalkoztatás keretében a munkáját?
Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2014. február 18-án (253. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4315
[…] Mindebből tehát az a következtetés vonható le, hogy a munkaidő, a pihenőidő, illetve a rendelkezésre állás tekintetében főszabályként az AETR Megállapodásban foglaltakat kell alkalmazni. Az utazó munkavállalók munkaidejére vonatkozó speciális szabályokat a gépjárművezetőkre csak az ebbe a körbe tartozó munkavégzésük, feladataik esetén kell alkalmazni, viszont ezek a szabályok irányadóak akkor is, ha a munkavállaló nem minősül utazó munkavállalónak, azonban részben ilyen munkát végez. Az utazó munkavállalók munkaidejére vonatkozó alapvető rendelkezés, hogy esetükben a munkáltatónak kötelező munkaidőkeretet megállapítania [Kk-tv. 18/C. § (1) bekezdés]. Ennek során csak napi 8 órás munkaidő vehető elszámolási egységként figyelembe, tehát a munkaadó által nem minősíthető a munkakör készenléti jellegűnek, és ennek megfelelően a napi 12 órás munkaidő sem írható elő. Az utazó munkavállalók esetében a munkáltató négy hónapos időtartamra rendelkezhet a munkaidőkeretről, a kollektív szerződés pedig nem négy, hanem hat hónapra állapíthat meg munkaidőkeretet. A munkaidőkeret átlagában a heti munkaidő a 48 órát nem haladhatja meg. A heti munkaidő a 60 órát nem haladhatja meg, azonban – eltérően az általános előírásoktól – ettől kollektív szerződés eltérhet. Rendkívüli munkavégzésnek a munkaidőkereten felüli munkavégzés minősül. A rendelkezésre állási idő és az ezt közvetlenül követő munkaidő együttes időtartama a 24 órát nem haladhatja meg, kivéve ha a munkavégzés határátlépéshez vagy egyéb halaszthatatlan tevékenységhez kapcsolódik. A pihenőidőre vonatkozó szabályok szerint a munkaközi szünet nélkül, folyamatosan végzett munka a 6 órát nem haladhatja meg. Amennyiben a teljes napi munkavégzés ideje 06.00 és 09.00 óra közötti, azt legalább 30 perces, amennyiben meghaladja a 9 órát, legalább 45 perces munkaközi szünettel kell megszakítani. A munkaközi szünetet egyenként legalább 15 perces időszakokra a munkavállaló feloszthatja. Ha – határátlépés vagy egyéb halaszthatatlan tevékenység miatt – a munkavégzési idő és az azt követő rendelkezésre állási idő együttes tartama a 24 órát meghaladja, a rendelkezésre állást követő első lehetséges időpontban a munkavállalónak […]
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2014. február 18-án (253. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4315
[…] Mindebből tehát az a következtetés vonható le, hogy a munkaidő, a pihenőidő, illetve a rendelkezésre állás tekintetében főszabályként az AETR Megállapodásban foglaltakat kell alkalmazni. Az utazó munkavállalók munkaidejére vonatkozó speciális szabályokat a gépjárművezetőkre csak az ebbe a körbe tartozó munkavégzésük, feladataik esetén kell alkalmazni, viszont ezek a szabályok irányadóak akkor is, ha a munkavállaló nem minősül utazó munkavállalónak, azonban részben ilyen munkát végez. Az utazó munkavállalók munkaidejére vonatkozó alapvető rendelkezés, hogy esetükben a munkáltatónak kötelező munkaidőkeretet megállapítania [Kk-tv. 18/C. § (1) bekezdés]. Ennek során csak napi 8 órás munkaidő vehető elszámolási egységként figyelembe, tehát a munkaadó által nem minősíthető a munkakör készenléti jellegűnek, és ennek megfelelően a napi 12 órás munkaidő sem írható elő. Az utazó munkavállalók esetében a munkáltató négy hónapos időtartamra rendelkezhet a munkaidőkeretről, a kollektív szerződés pedig nem négy, hanem hat hónapra állapíthat meg munkaidőkeretet. A munkaidőkeret átlagában a heti munkaidő a 48 órát nem haladhatja meg. A heti munkaidő a 60 órát nem haladhatja meg, azonban – eltérően az általános előírásoktól – ettől kollektív szerződés eltérhet. Rendkívüli munkavégzésnek a munkaidőkereten felüli munkavégzés minősül. A rendelkezésre állási idő és az ezt közvetlenül követő munkaidő együttes időtartama a 24 órát nem haladhatja meg, kivéve ha a munkavégzés határátlépéshez vagy egyéb halaszthatatlan tevékenységhez kapcsolódik. A pihenőidőre vonatkozó szabályok szerint a munkaközi szünet nélkül, folyamatosan végzett munka a 6 órát nem haladhatja meg. Amennyiben a teljes napi munkavégzés ideje 06.00 és 09.00 óra közötti, azt legalább 30 perces, amennyiben meghaladja a 9 órát, legalább 45 perces munkaközi szünettel kell megszakítani. A munkaközi szünetet egyenként legalább 15 perces időszakokra a munkavállaló feloszthatja. Ha – határátlépés vagy egyéb halaszthatatlan tevékenység miatt – a munkavégzési idő és az azt követő rendelkezésre állási idő együttes tartama a 24 órát meghaladja, a rendelkezésre állást követő első lehetséges időpontban a munkavállalónak […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
