Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2011. február 15-én (190. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3269

[…] kommentárját, mely szerint "Ha a felek megállapodása nem tesz említést a díjról, a visszterhesség törvényi vélelmének [Ptk. 201. § (1)] megfelelően a megbízó díj fizetésére köteles. A visszterhesség vélelme kivételesen és csak akkor nem érvényesül, ha a felek közötti viszony vagy az ügy jellege az ellenszolgáltatás nélküli kötelezettségvállalást támasztja alá. A felek viszonyának fogalma nem szűkíthető a hozzátartozói, rokoni kapcsolatra. A munkatársak, lakótársak, barátok, ismerősök közötti kölcsönös és ellenszolgáltatás nélküli szívességek gyakorlata is indokolhatja, hogy a bíróság a korábbiakkal azonos súlyú kötelezettség megbízottkénti elvállalását a felek eltérő megállapodása hiányában ingyenesnek tekintse." Ebből a figyelmes olvasó azonnal láthatja, hogy a Ptk. szóban forgó rendelkezése nem értelmezhető bármilyen munkavégzésre kiterjesztően, hanem elsősorban a kölcsönösségen alapuló szokványos szívességekre, illetőleg azokra az esetekre vonatkozik, amikor az ingyenességhez a megbízottnak törvényes érdeke fűződik (pl. egy későbbi megrendelésből származó vagyoni előny megszerzése). A bírói gyakorlat szerint, ha a felek a szerződésben a díjazásról nem állapodtak meg, azt kell vélelmezni, hogy a megbízás díjazás ellenében történik. Ha az ellenkezőjét nem sikerül bizonyítani, a bizonyíthatatlanság következményét a megbízónak kell viselnie. Ezen túlmenően a megbízási díjban történő megállapodás hiányában a megbízási jogviszony akkor minősülhet ingyenesnek, ha az alacsony vagyoni értékre irányul, és kevés időráfordítást igényel. Mindebből következően egészen más megítélés alá esik az olyan ingyenesen végzett munka, amikor pl. a rokonok, barátok, ismerősök alkalomszerűen besegítenek egy saját célra készülő családi ház építésében, mint amikor egy üzletszerűen végzett gazdasági tevékenység gyakorlásában történik a barátok, rokonok, ismerősök részéről rendszeres és ingyenes közreműködés. Ez utóbbi esetben az ingyenesség feltétlenül további vizsgálatra szorul, mivel az életszerűségnek mond ellent az, ha valaki a munkaerejét rendszeresen más személy haszonszerzésre irányuló tevékenységének szolgálatába állítja mindennemű ellenszolgáltatás nélkül. (Az ellenszolgáltatásba természetesen bele kell érteni a nem pénzben adott vagyoni értéket is, tehát pl. amikor valaki a munkájáért ellátást, szállást stb. kap.) Ilyen eset még közeli rokonok között is nehezen elképzelhető, hiszen ezzel az illető személy megélhetése kerül veszélybe. Természetesen azt utólag nehéz bizonyítani, hogy részesült-e díjazásban az érintett, azonban egy ügy elbírálása az összes körülmény figyelembevételével történik, így annak ellenére is megszűnhet az ellátásra jogosultság, hogy a munkavégzésért látszólagosan díjazás fizetésére nem került sor. Nem szabad elfelejtkezni az Eb-tv. megalkotásának, illetve az egészségbiztosítási ellátások céljáról sem, mely egyebek mellett a foglalkoztatottak betegsége miatt kieső jövedelmük pótlására irányul, továbbá arról sem, hogy a jogalkotó szándéka szerint mind a terhességi-gyermekágyi segély, mind a gyermekgondozási díj folyósítására annak érdekében kerül sor, hogy a szülőnek az ellátás időtartama alatt lehetősége legyen elsősorban a gyermekével törődni, őt "főfoglalkozásszerűen" gondozni. Ennek a jogalkotói szándéknak mond ellent az a körülmény, ha az anya/a szülő ideje jelentős részét nem a gyermekére fordítja, hanem – akár díjazásért, akár ingyenesen – más számára munkát végez. Az egyéni vállalkozó, illetőleg a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok (kkt., bt.) számára a vonatkozó törvények lehetőséget biztosítanak segítő családtag foglalkoztatására. A segítő családtagi jogviszonyra nézve azonban fogalommeghatározást egyedül a Tbj-tv. tartalmaz, ennek ellenére a tartalmát tekintve egy bizonytalan, pontosan nem körülhatárolható fogalom. Ami biztos, hogy a megbízással rokon jogviszonynak mondható abban a tekintetben, hogy […]