Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2008. június 17-én (130. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2244

[…] keletkeztek. A konkrét munkaköri feladatok, a munkavégzésre vonatkozó előírások vizsgálata alapján volt megítélhető, hogy az adott munkakör készenléti jellegűnek minősülhetett-e, vagy sem. Az Mt. 117. § (1) bekezdés 2007. július 1-jétől hatályos k) pontja értelmében készenléti jellegű munkakör az olyan munkakör, amelyben – a munkakörbe tartozó feladatok jellegéből adódóan - hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában nincs munkavégzés, és a munkával nem töltött időt a munkavállaló pihenéssel töltheti, vagy – a munkavégzés, különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel, a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár. 2007. július 1-jétől kezdődően nincs lehetőség arra, hogy a készenléti jellegű munkakör fogalmát a fentiektől eltérő módon határozzák meg a kollektív szerződésben, vagy a felek a fentiektől eltérően állapodjanak meg a készenléti jellegű munkakör tekintetében. A részben készenléti jellegű munkakör fogalmát az Mt. nem ismeri. A fentiekben ismertetett feltételek fennállása esetén kerülhet sor egy adott munkakör készenléti jellegének megállapítására, és egyúttal az ilyen jellegű munkakör tekintetében irányadó az általánostól eltérő munkaidő-, pihenőidő-szabályok alkalmazására. A munkáltató a fentiekben előírt feltételeket betartva egyoldalúan jogosult egy adott munkakört készenléti jellegű munkakörré minősíteni, tehát a munkakör jellegének meghatározása a munkáltató döntésétől is függhet. Ebből következően egyoldalúan jogosult az Mt.-ben előírt speciális, az általánostól eltérő szabályokat munkaidő-beosztás, pihenőidő tekintetében alkalmazni, azonban a munkaidő mértékének egyoldalú megemelésére nem jogosult. Ha a munkáltató döntése alapján a munkavállaló addig ellátott munkaköre készenléti jellegű lesz, a teljes napi, heti munkaidő megemelésére kizárólag a felek megállapodásával, azaz munkaszerződés módosításával kerülhet sor. Az Mt. 117/B. § (3) bekezdése értelmében a teljes munkaidő mértéke – a felek megállapodása alapján – legfeljebb napi 12, legfeljebb heti 60 órára emelhető, ha a munkavállaló készenléti jellegű munkakört lát el. Az Mt. 119. § (3) bekezdése értelmében a munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a 12, illetve 48 órát, a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a 24, illetve a 72 órát nem haladhatja meg. Az Mt. 123. § (1) bekezdése értelmében a munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között legalább 11 óra egybefüggő pihenőidőt kell biztosítani. Az Mt. 123. § (2) bekezdése értelmében kollektív szerződés - meghatározott kivétellel – az (1) bekezdéstől eltérően legalább 8 óra egybefüggő pihenőidő biztosítását […]