Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2007. június 19-én (107. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1829

[…] kedvezményes hívást biztosító telefonok után, ha kimenő hívás nem kezdeményezhető. Az adókötelezettség a magánszemély magáncélú használatának a szolgáltatás értékéből meg nem térített részére keletkezik. Ha a tényleges magáncélú használat nem állapítható meg, akkor a juttató választhatja, hogy a telefonszolgáltatás 20 százalékát számítja adóköteles bevételnek. A kifizetőnek nemcsak a forgalommal arányos kiadások után keletkezik adófizetési kötelezettsége, hanem a forgalomtól független kiadások után is adót kell fizetnie (vagy meg kell téríttetnie a magánszeméllyel) olyan arányban, amilyen arányban a forgalomarányos kiadás magáncélú. Az adóalapot mindig a szolgáltatás áfával növelt értéke után kell meghatározni. Ha például a telefonszámlából az előfizetési díj áfával 5 ezer forint, és a beszélgetések után 10 ezer forintot kell fizetni, akkor 15 ezer forint 20 százaléka után kell adót fizetni, vagy a magánszemélyeknek ennyit megtéríteni. Tételes elkülönítés esetén, ha a magáncélú beszélgetés 1 ezer forint, ami a beszélgetések díjának 10 százaléka, akkor az előfizetési díj 10 százaléka, azaz 500 forint is adóalap, vagy a magánszemélyek által megtérítendő rész. Ha a telefonszolgáltató alapdíj ellenében korlátlan híváslehetőséget biztosít, magáncélú hívások miatti forgalomarányos kiadás nem határozható meg, ezért a tételes elkülönítés választása esetén adókötelezettség sem keletkezik. A magáncélú használat tételes megállapításakor olyan nyilvántartást kell vezetni, amelyből az adó alapja megállapítható, és ellenőrzésre alkalmas. Lehetséges, de nem elégséges, ha belső szabályzatban rögzítik a céges telefon magáncélú […]