Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2004. november 9-én (47. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 838

[…] felhasználási szerződés alapján végzett szerzői jogi védelem alá tartozó tevékenységből származó jövedelem a vagyoni jog megváltásának ellenértékét és a személyes közreműködés díjazását egyaránt tartalmazhatja. A társadalombiztosítási szabályok e kettő között különbséget tesznek, mégpedig úgy, hogy a járulékalap és a biztosítási kötelezettség megállapításakor kizárólag a felhasználási szerződésben rögzített személyes munkavégzés díjazását kell figyelembe venni. Az Szjt. szerinti vagyoni értékű jog felhasználásának ellenértéke nem képez járulékalapot. A felhasználási szerződés alapján kifizetett adóköteles juttatás azon része, amelyet a személyes munkavégzésért fizetnek ki, akkor képez járulékalapot, ha eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét (Tbj-tv. R. 3. §). Nagy valószínűséggel az ilyen díjazásfajtát nem havi rendszerességgel fizetik ki, hanem bizonyos időszakonként, vagy a tevékenység befejezését követően. Ebben az esetben a biztosítási kötelezettséget a díjazás kifizetésekor kell elbírálni úgy, hogy a kifizetett díjból az adóelőleg alapját képező összeget azon időtartam naptári napjainak a számával kell elosztani, amelyre a díjazás kifizetése történt. Időtartamként a szerződés alapján folytatott tevékenység időtartamát, ha ez a szerződésben nincs rögzítve, akkor a szerződés megkötésétől a teljesítésig eltelt időtartamot kell figyelembe venni. Ha sem a tevékenység időtartama, sem a teljesítés időpontja nem állapítható meg, akkor a díj kifizetéséig (esedékességéig) eltelt időtartamot kell irányadónak tekinteni [Tbj-tv. R. 4. § (1) és (2) bekezdései]. A fentiek szerint elbírált biztosítási kötelezettség esetén a foglalkoztatónak az adóelőleg alapját képező jövedelemrész után […]