Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2003. február 11-én (8. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 125

[…] következő esetekben készenléti munkakörben, megszakítás nélküli, illetve 3 vagy ennél több műszakos munkarendben, valamint idénymunkát végzők esetében). A pihenőnapokat az alkalmazott munkaidőkereten belül kell kiadni, tehát a munkaidőkeret meghatározásakor számolni kell a kiadandó pihenőnapokkal is. A pihenőnapok összevonásakor ügyelni kell arra, hogy 6 nap munkavégzést követően egy pihenőnap kiadása kötelező, de ez alól a kollektív szerződés bizonyos munkarendek esetében kivételt fogalmazhat meg. Amennyiben a munkáltató a munkavállalót – jogszabályban meghatározottak szerint – egészséget károsító kockázatok közepette foglalkoztatja, a pihenőidő összevonására nincs mód. Egyeztetés, illetve a dolgozó hozzájárulásával vonhatók össze a pihenőnapok, ha a munkavállaló nő, terhes, illetve a gyermeke egyéves koráig, valamint férfi, a gyermeke egyéves koráig. Ha a munkavállaló munkaköre, vagy a rá irányadó munkarendje szerint vasárnap rendes munkaidőben is végezhet munkát, a munkaidő-beosztása során az alábbiakra kell ügyelni: havonta legalább egy pihenőnapot vasárnap kell kiadni (azaz a munkavállaló nem dolgozhat az adott hónap minden vasárnapján rendes munkaidőben), továbbá hogy – bizonyos kivételekkel - 6 nap munkavégzést követően ilyen esetben is egy pihenőnap kiadása kötelező, valamint hogy a vasárnapi rendes munkaidőben történő munkavégzést közvetlenül megelőző szombaton rendes munkaidőben történő munkavégzésre a munkavállaló nem osztható be. Általános szabály, hogy munkaszüneti napon a munkavállalónak nem kell munkát végeznie, erre a kiesett időre távolléti díj illeti meg. Emellett néhány esetben megengedett azonban a munkaszüneti napon történő munkavégzés: Rendes munkaidő keretében a megszakítás nélküli munkarendben, vagy a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál (illetve munkakörben) lehet. Rendkívüli munkavégzés keretében a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható munkavállalók esetében, vagy az ún. vis maior esetekben (amikor baleset, elemi csapás, kár, továbbá életet, egészséget, testi épséget fenyegető veszély miatt szükséges). Megszakítás nélküli munkarendet csak az Mt. 118. § (2) bekezdésében felsorolt esetekben lehet megállapítani, ahol a munkavégzés időtartama naptári naponként 6 óránál tovább nem szünetel, és alapvető lakossági szolgáltatást nyújt, vagy a gazdaságos, rendeltetésszerű működés, vagy a munkaköri feladatok jellege ezt indokolja. E körbe tartoznak például az egészségügyi ellátás, közüzemi szolgáltatás, közlekedés, kárelhárítás területén működő munkáltatók. A rendeltetése folytán munkaszüneti napon is működőnek az a munkáltató tekinthető, amelynek szolgáltatásaira – többek között – a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó helyi szokások, vagy általánosan elfogadott társadalmi szokások alapján van igény. Ilyen munkáltatók lehetnek például az idegenforgalmi, turisztikai szempontból kiemelt települések szolgáltatást nyújtó bevásárlóüzletei, -központjai, ajándék-, élelmiszerboltjai, vásári rendezvények szervezői, árusai, pénzváltó egységek stb., vagy társadalmi szokáson alapulhat például az ünnepnapi rendezvények szervezőinek, lebonyolítóinak munkája, vagy e körbe tartoznak például november 1-jén a halottak napján nyitva tartó virágüzletek stb. A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll. A szabadság nem más, mint a munkavállaló részére járó díjazott pihenőidő. Megkülönböztetünk: rendes szabadságot, amely alap- és pótszabadságból áll, rendkívüli szabadságot, betegszabadságot. A szabadság munkanapra jár. Az alapszabadság mértékében a munkavállaló életkora az irányadó, így minimum 20, maximum 30 nap alapszabadság állapítható meg. A szabadság kiadásának időpontját – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató határozza meg. Az alapszabadság egynegyedét – a munkaviszony első három hónapját kivéve – a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie. Csak a munkavállaló kérésére lehet kettőnél több részletben kiadni a szabadságot. A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A […]