Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2003. február 11-én (8. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 122

[…] munkába járásnak minősül a közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás és hétvégi hazautazás; napi munkába járás a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye közötti napi, illetőleg a munkarendtől függő gyakoriságú, rendszeres oda- és visszautazása; hétvégi hazautazás, ha a munkavállaló ideiglenesen, munkavégzési célból munkahelyével azonos helységbe, illetőleg annak közelébe (napi munkába járással elérhető távolságra) költözik, onnan hetente egyszeri állandó lakóhelyére történő oda- és visszautazása. Az említett rendelet alapján a munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni a munkába járást szolgáló bérlettel vagy teljes árú menetjeggyel való elszámolás ellenében azok díjának 86 százalékát, ha országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályon; 80 százalékát, amennyiben elővárosi vasúton, valamint helyközi díjszabással közlekedő helyi és távolsági autóbuszon utazik. A helyi közlekedéshez használt BKV-bérlet akkor téríthető meg adómentesen, ha a munkaszerződésből, munkaköri leírásból egyértelműen és kétséget kizáróan megállapítható, hogy a bérlet használata szorosan összefügg a tényleges munkavégzési kötelezettség teljesítésével. (A bérlet áfája akkor vonható le, ha a munkáltató rendelkezik a nevére szóló számlával, és a bérlet árát nem teljes egészében téríti meg.) A saját gépkocsival való munkába járást a cég legfeljebb a munkahely és a lakás közötti oda-vissza távolság figyelembevételével 3 Ft/km értékben térítheti meg az alkalmazottnak. […]