Végkielégítés


2002. december 31-én megszűnő munkaviszony esetén a járandóságokat – így a végkielégítést is – kifizettük októberben. Milyen társadalombiztosítási kötelezettségeink vannak, és mikor kell megfizetni a járulékokat?


Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2002. október 29-én (2. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 24

[…] vonni; ha a biztosított jogviszonya 2001. november 30-án szűnt meg, és részére már 2 500 000 forint járulékalapot képező jövedelmet kifizettek, a (6 hónapra havonta 200 000 forint) 1 200 000 forint végkielégítés összegéből nyugdíjjárulékot már nem kellett levonni, mivel a biztosított a november 30-ig számított járulékfizetési felső határig, (334 x 6020 forint) 2 010 680 forintig a nyugdíjjárulékot már megfizette; ha a biztosított jogviszonya 2001. november 30-án szűnt meg, és részére addig 1 100 000 forint járulékalapot képező jövedelmet fizettek ki, a (6 hónapra havonta 100 000 forint) 600 000 forint végkielégítés teljes összegéből le kell vonni a nyugdíjjárulékot, mivel a biztosított – legfeljebb – a november 30-ig számított járulékfizetési felső határig, (334 x 6020 forint) 2 010 680 forintig köteles a nyugdíjjárulékot megfizetni, ezt a felső határt pedig a járulékalapot képező jövedelme nem érte el és nem lépte túl. Az Szja-tv. 26. §-ának (2) bekezdése alapján a munkaviszony megszűnésével összefüggő végkielégítést fő szabályként azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amely napon azt kifizették. Abban az esetben azonban, ha a végkielégítés a törvényben meghatározott mértékű, illetőleg ha az állami végkielégítés, akkor annak az egy hónapra eső részét és a levont adóelőlegnek az ehhez kapcsolódó részét annyiszor kell a kifizetés évében jövedelemként, illetve levont adóelőlegként figyelembe venni, ahány teljes hónap a munkaviszony megszűnésétől az adóév végéig eltelik. A fennmaradó végkielégítést és az arra eső levont adóelőleget – legfeljebb az egy hónapra eső összeg tizenkétszeresét – a következő adóévben kell jövedelemként számításba venni. Amennyiben a munkaviszony megszűnésétől az adóév végéig hátralévő hónapok száma megegyezik, vagy kevesebb, mint ahány havi végkielégítést a magánszemély kapott, akkor a teljes összeget a munkaviszony megszűnésének évében kell jövedelemként figyelembe venni. Az Szja-tv. 33/A. §-ának rendelkezése értelmében azon kötelezően fizetett nyugdíjjárulék és/vagy magán-nyugdíjpénztári tagdíj után érvényesíthető a 25 százalékos engedmény, amelynek az alapjául szolgáló jövedelem az adott évi bevallásban is szerepel. A végkielégítés esetében ez azt jelenti, hogy amennyiben a végkielégítésből származó jövedelmet az adóévek között meg kell osztani, akkor a végkielégítésből levont nyugdíjjárulék és/vagy magán-nyugdíjpénztári tagdíj is – feltéve természetesen, hogy a kifizetés évében abból vontak járulékot – a jövedelem megosztásával azonosan megosztandó. A nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségnél jelzett példák esetében a személyi jövedelemadó szempontjából a következők szerint kell eljárni: Amennyiben a munkaviszony 2001. december 31-én szűnt meg, akkor az 5 havi végkielégítés teljes összegét 2002. évi jövedelemként kell majd bevallani, a nyugdíjjárulék engedményét – a 397 300 forint 8 százalékának a 25 százalékát – is a 2002-es adóévben lehet érvényesíteni. Erre a magánszemélynek akkor is lehetősége lesz, ha a 2002-es évben a részére kifizetett jövedelme meghaladja a járulékfizetési felső határként meghatározott összeget. Amennyiben a végkielégítésből járuléklevonás nem történt, akkor arra tekintettel – függetlenül a megosztási kötelezettségtől – a 25 százalékos engedmény értelemszerűen sem 2001-ben, sem pedig 2002-ben nem érvényesíthető. Ha a dolgozó munkaviszonya 2001. november 30-án szűnt meg, és a hathavi, összesen 600 ezer forint végkielégítésből a foglalkoztató a 8 százalékos, 48 ezer forint nyugdíjjárulékot levonta, akkor az adózónak a következők szerint kell eljárnia. 2001. évi jövedelemként 1 havi végkielégítést, vagyis 100 ezer forintot vall be, erre tekintettel a 100 ezer forintból levont 8 ezer forint nyugdíjjárulék után érvényesítheti az engedményt. 2002-ben kell a maradék 500 ezer forint végkielégítést bevallania, és ebben az évben tudja a 40 ezer forint levont nyugdíjjárulék után is érvényesíteni a 25 százalékos engedményt. Ebben az esetben is lényegtelen, hogy a részére a 2002-es adóévben kifizetett összeg elérte vagy meghaladta a rá vonatkozó járulékfizetési felső határt. Felmentési időre járó, előre kifizetett munkabér Munkavégzés alól felmentést a munkavállaló részére kell, illetve lehet biztosítani, ugyancsak a munkaviszony megszűnésére tekintettel. A felmentési időre járó munkabér nem önálló tevékenységből, munkaviszonyból származó bérjövedelem, így járulékalapot képező jövedelem (Szja-tv. és Tbj-tv.). A felmentési időre járó munkabér után a járulékfizetési kötelezettséget az általános szabályok szerint kell megállapítani. Az általános szabályok figyelembevétele azt jelenti, hogy a kifizetés időpontjában érvényes járulékmértékek [Tbj-tv. 18. § (5) bekezdés] és a járulékfizetési felső határ [Tbj-tv. 24. § (2) bekezdés] figyelembevételével kell a járulékfizetési kötelezettséget teljesíteni. A felmentési időre előre kifizetett munkabér teljes összege után a foglalkoztatónak meg kell fizetnie a társadalombiztosítási, a biztosítottnak pedig az egészségbiztosítási és legfeljebb a járulékfizetési felső határig a nyugdíjjárulékot. Mivel az Mt. 97. §-a előírja, hogy a munkaviszony megszűnése esetén a munkavállaló részére az utolsó munkában töltött napon minden, a megszűnő munkaviszonyból származó jövedelmet ki kell fizetni, a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség megállapításánál a Tbj-tv. végrehajtása tárgyában kiadott 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 4/A. § (3) bekezdésében foglaltakra különösen figyelni kell. A hivatkozott jogszabály rendelkezik arról, hogy a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnésére tekintettel a biztosítási időnek a következő naptári évre áthúzódó időtartamára kifizetett, járulékalapot képező jövedelem után a nyugdíjjárulékot a kifizetés napján érvényes járulékfizetési felső határ naptári napi összegének figyelembevételével kell megállapítani és megfizetni. Ebben az esetben a járulékfizetési felső határt úgy kell megállapítani, hogy a kifizetés időpontjában érvényes járulékfizetési felső határ naptári napi összegét meg kell szorozni a következő naptári év biztosítási napjainak a számával, és legfeljebb az így kiszámított összegig kell levonni a nyugdíjjárulékot a következő évre járó járulékalapot képező jövedelemből. Például, ha a biztosított jogviszonya 2003. január 31-én szűnik meg, és 2002. október 1-jétől felmentik a munkavégzési kötelezettség alól, akkor vele 2002. szeptember hónapban, az utolsó munkában töltött napon köteles a munkáltató elszámolni. A szeptemberi kifizetésnél a 2002. évre juttatott járulékalapot képező jövedelmek vonatkozásában a járulékfizetési felső határt december 31-éig számítva kell figyelembe venni, ezen túlmenően a 2003. január hónapra járó munkabér vonatkozásában a kifizetés napján érvényes járulékfizetési felső határ naptári napi összege alapulvételével ki kell számítani a járulékfizetési felső határt. Amennyiben […]
 
Kapcsolódó címkék:  
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.