Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2017. május 9-én (318. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5401

[…] része, amely meghaladja az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének ötszörösét. A szabályozás szinkronban áll a Vht. 62. §-ának (1) bekezdésében mentesített jövedelmet érintő szabályozással, amely szerint mentes a végrehajtás alól a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely megfelel az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének. A mentesített jövedelem ellentéte a maximumot meghaladó jövedelem. A fogalompár egyazon, 2017-ben változatlanul 28 500 forintos alapösszegből származik. Abból, hogy a jogalkotó levonás alól mentes jövedelemrészről rendelkezett, egyenesen következik, hogy létezik annak ellentéte. Félreértésre ad okot, hogy a Vht. – korábban már említett – generális szabályozása szerint a munkavállalói munkabérből egy érvényes munkabérletiltás esetében 33 százalékot lehet levonni, illetve egyes követelések, illetve több letiltás esetében 50 százalékot. Amennyiben kizárólag a Vht. 65. §-ában foglaltakat tekinthetjük a letiltásra irányadó szabályozásnak, ebben az esetben olvasónk álláspontja érvényesül, és a levonás mértéke 50 százalékban maximált. A Vht. azonban a végrehajtásra jogosult részére külön mérlegelése alapján biztosítja annak a lehetőségét, hogy az adós relatíve kedvezőbb jövedelmi helyzetére tekintettel a végrehajtást kérő érdekében nem kizárólag az adós jövedelemének 33 vagy 50 százaléka, hanem azt meghaladó mértéke is a hitelezői érdeket szolgálja. Ezért épült be speciális szabályozásként a Vht. 63. §-a a normaszövegbe, amely szerint a 61. § szerinti levonás után fennmaradó összegből korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely meghaladja az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének ötszörösét. A relatíve magas, az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének ötszörösét meghaladó jövedelem már olyan mértékű, hogy a jogalkotó nem látja indokoltnak, hogy a végrehajtás alá vont tartozással rendelkező munkavállaló arról szabad belátása szerinti rendelkezzen. A hivatkozott jogszabályhelyekből következik, hogy a letiltás a bemutatott határok között a végrehajtó mérlegelési jogkörébe tartozik. A levonásmértékre irányadó szakaszok megfogalmazása, a legfeljebb, illetve a terjedhet szavak, vagy a kifejezetten sérelmes Vht. 63. §-ában hangoztatott vonható kifejezés mind azt erősíti, hogy a végrehajtásra jogosult kellő körültekintéssel hozhat olyan döntést, mellyel megtartva a Vht. megfelelő korlátait, az adóst csak a szükségesen indokolt mértékig hozza nehéz helyzetbe. Jelen esetben a bruttó jövedelem 545 000 forint, melyből levonható a 81 750 forint személyi jövedelemadó, a természetbeni és pénzbeli összesen 38 150 forint egészségbiztosítási járulék, az 54?500 forint nyugdíjjárulék és a 8175 forint összegű munkaerő-piaci járulék. A letiltás alapjául szolgáló jövedelem tehát a külön jogszabályokban szabályozott kötelező levonásokra figyelemmel 362 425 forint. A 142 500 forint feletti jövedelemrész, összesen 219 925 forint a munkavállaló jövedelméből korlátozás nélkül végre-hajtás alá vonható. A letiltással érintett, végrehajtás alá vont jövedelem így valóban meghaladhatja a dolgozó jövedelmének 60 százalékát.   Olvasói észrevétel (megjelent a Társadalombiztosítási Levelek 321. számában – 2017.07.18.) Észrevétel: A Társadalombiztosítási Levelek 318. számában az 5401. kérdésszám alatt megjelent válaszukban szerepel egy okfejtés a Vht. 63. §-ának értelmezéséről. Az Önök által leírt véleménnyel szemben a szakirodalom egy része teljesen más állásponton van. Az egyik szaklap munkajogi oldalán szereplő leírás szerint: „A munkabérből a levonást két lépésben lehet, illetve kell elvégezni. A nettó munkabérből először a 61. § (2) bekezdése szerinti 33, illetve 50 százalékot kell levonni, majd ha az így fennmaradó munkabér összege meghaladja az öregségi nyugdíjminimum ötszörösét (2017-ben 142 500 forintot), az ezt meghaladó rész a Vht. 63. §-a szerint már korlátlanul levonható. Ez nem pusztán lehetőség, hanem kötelezettség is.” Számomra ez a megközelítés a logikus. Praxisomban még nem találkoztam olyan letiltással, amely lemondott volna a szabály alkalmazásáról, ellenben minden határozat felhívja a munkáltató figyelmét a Vht. 61-63. §-ainak alkalmazására. A szerző válaszol: Tisztelt Olvasónk! Köszönjük szépen az észrevételt! Olvasónk észrevétele erősíti meggyőződésünket abban a kérdésben, hogy a végrehajtási eljárásokban a munkáltatónak, a jogalkotó által keletkeztetett kizárólagos kötelezettségéből fakadóan, még a szimplának tűnő ügyekben is kellő óvatossággal és körültekintéssel kell eljárnia. A munkáltató a letiltás során az általa alkalmazott munkavállaló számára nyilvánvalóan sérelmes, más egyéb fél érdekében álló kényszerintézkedést érvényesíti. A levonáson mint számfejtési körbe tartozó feladaton túlmenően számtalan esetben meg kell indokolni, és el kell fogadtatni a dolgozójával a letiltást, mindezzel magára vállalva nem csekély terhet és konfliktushelyzetet. Ugyanakkor a jogalkotó a munkáltató eligazodását nem könnyíti meg a Vht. szövegezésével sem. A letiltás érvényesítéséhez a foglalkoztatónak minimálisan a Vht. II. fejezetét (A végrehajtás elrendelése), IV. fejezetét (Végrehajtás munkabérre és egyéb […]